Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 104. (Budapest, 2006)

Nicolas Poussin allegóriája a budapesti rajzgyűjteményben

NICOLAS POUSSIN ALLEGÓRIÁJA A BUDAPESTI RAJZGYŰJTEMÉNYBEN CZÉRE ANDREA Noha Nicolas Poussin (1594-1665) budapesti allegorikus rajzát a művészt tanulmányozó szakértők régóta ismerik - többször szerepelt kiállításokon és publikációkban -, nem foglalkoztak vele mélyebben, nem fejtették meg jelentését, és nem tájékozódtak a rajzról szóló korábbi budapesti irodalomról (1. kép).

1 így történhetett, hogy Rosenberg és Prat is bizonytalan témameghatározással idézték a Poussin-rajzok ceuvre-katalógusában, azt hívén, hogy Vitzthum és Thullier fedezte fel Poussin műveként, akik 1969-ben mint az úgynevezett Marino-rajzok újabb adalékát publikálták. Ezzel szemben a rajzot már az Esterházy-gyűjteményben - a hagyomány alapján - Poussin műveként tartották számon. A Szépművészeti Múzeumban a 20. század első évtizedeiben, amikor Poussin rajzstílusa még csak legtipikusabb munkáiról volt ismert, kérdőjelesen Michel Corneille le jeune (1642-1708) neve alatt őrizték, amíg Hoffmann Edith 1933ban az általa francia rajzokból rendezett kiállításon újból vissza nem adta a klasszikus barokk francia nagymesterének.

2 A lapot az eddigi szakirodalom a művész korai korszakára teszi, a Poussin első barátja és pártfogója, Giovanni Battista Marino költő számára 1622-1623-ban Párizsban készült rajzokhoz fűződő hasonlósága alapján.

3 A windsori Royal Libraryben őrzött Marino-sorozat azonban önmagában is több szempontból problematikus, ezért sok vitára adott okot.

4 Néhányan a művek eredetiségét is kétségbe vonták, mivel stílusuk nem homogén, és kvalitásuk sem egyforma.

5 Az Ovidius Metamorphosesébő] merített témákat illusztráló, többnyire nyújtott fekvő formátumukban is hasonló rajzokról az a feltételezés, hogy a betegeskedő költóí szórakoztatását szolgálták, sőt volt, aki Marino költeményei közvetlen illusztrációinak tekintette őket, azonban konkrét megfelelés nem volt kimutatható a versek és a rajzok között. A provenienciájuk tekintetében jól ismert, és a Poussinnel közvetlen kapcsolatban álló Camillö Massimi bíboros gyűjteményéig visszavezethető* rajzok nem alkotnak homogén sorozatot.

6