Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 104. (Budapest, 2006)
Ég és Föld határán II. Egy 21. dinasztia kori halotti papirusz ikonográfiája (Első rész)
E. Hornung, Ägyptische Unterweltsbücher, Zürich-München 1972, 272; J. Zeidler, Pfortenbuchstudien (Göttinger Orientforschungen IV 36), vol. II ,Wiesbaden 1999, 268-269. Vö. a Kapuk Könyve 3. részének 9. jelenetével. Vö. Coffin Texts IV 67h— i: „N. ist so stark wie die Kopfabschneider, die Flamme auf seine/n Mund ist; So scharf wie die Messer der Götter, die vor Sachmet sind. ... Lásd még a nappal első órájához szóló himnuszban említett hét ureuszkígyót, amelyek szintén a napfeltéhez köthető, ellenséget legyőző pusztító erőt képviselik: J. Assmann, Liturgische Lieder an den Sonnengott. Untersuchungen zur altägyptischen Hymnik I (Münchner Agyptologische Studien 19), Berlin 1969, 157 (10). Az ellenség tűz által való elpusztítása a keleti horizont kapuja előtt: lásd fentebb a htmyt-tel kapcsolatban. Tüzet köpő kígyók az alvilágban: Ritner 1993, 224 és n. 1042. Hórusz gyermekei (négy fő) pusztítják el az Apóphisz-kígyót a Kapuk Könyve utolsó órájában is. Hórusz fiaival kapcsolatban azonban felmerülhet a hetes szám is: E. Liptay, Réflexions sur le rôle symbolique des lézards en Egypte à propos de deux objets de bronze, Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts 85 (1996), 112 (vö. CT Spell 1126); A. Dodson, Four Sons of Horus, in The Oxford Encyclopedia of Ancient Egypt vol. I, ed. D. B. Redford, Oxford 2001, 562. Hornung, Amduat II, 121. Zeidler 1999, 269, n. 3 ezek közül többet megemlít: Niwinski 1989, fig., 46, fig. 70 és fig. 72; PiankoffRambova 1957, No. 2 és 20. Lásd még koporsón: Schmidt 1919, fig. 870. Egyetlen múmia formájú alak áll a kígyó tekervényeiben: A. M. Blackman, The Funerary Papyrus of Enkhefenkhons, Journal of Egyptian Archaeology IA T (1917), pl. XXVII. A Kapuk Könyve 60. jelenetéhez, lásd: Niwinski 1989, fig. 80 és Piankoff-Rambova 1957, No. 28, ahol a kígyó Amduat-beli nevet kap (Hornung 1972, 272), a kígyóban lévő alakok pedig napkorongot viselnek a fejükön. Ugyancsak a négy Hórusz-fiú jelenik meg a kígyó tekervényeiben két másik papiruszon: PiankoffRambova 1957, No. 13 (a két középső alaknak és a kígyónak tűz tör elő a szájából); és uo., No. 7. A No. 25 egy másik érdekes variációt alkotott: a nagy kígyó itt is közvetlen kapcsolatban áll - az ezúttal a papirusz elején megjelenő - záróképpel, de a testén több különböző motívum is megjelenik a tíz álló túlvilági alak mellett. Ez egyébként a Heruben-papiruszon is különösen nagy hangsúlyt kap, de a budapesti variánshoz hasonlóan nem a zárókép közelében, hanem több jelenettel előtte helyezték el. A pozitív és negatív aspektust azonban ebben az esetben is igen nehéz elkülöníteni egymástól, hiszen a Kapuk Könyvében szereplő tüzes leheletű kígyó máskor negatív erőként jelenik meg: Zeidler 1999, 269, Anm. 1. A jelenettel foglalkozó Niwinski (Akte?? des vierten Internationalen Agyptologen Kongresses, München 1985, Studien zur Altägyptischen Kultur Beihefte 3 (1988), 310-314) összefüggésbe hozza azt a Halottak
