Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 104. (Budapest, 2006)
Ég és Föld határán II. Egy 21. dinasztia kori halotti papirusz ikonográfiája (Első rész)
Könyve 18. fejezetével, amelynek témája a különböző, hármas csoportokból álló isteni bíróságok ítélkezése Ozirisz ügyében, valamint a Kapuk Könyve (4. óra/21, kép) és Barlangok Könyve (3/1. regiszter/l. kép) egy-egy motívumával. Niwinski és mások is összefüggésbe hozzák e jelenetet a napbárka alatt megjelenő Apóphisszal, valamint az Amduat 12. órájával: Niwinski 1988, 313-314; Englund 1974, 47-49. Látható, hogy megint a budapesti papiruszéval azonos gondolatkörről van szó. Englund 1974, 47-49; Niwinski 1988, 312-313. B. H. Stricker, De groote zeeslang, Mededelingen en Verhandelingen 10 (1953), 8; Borghouts 1984, 709710 és n. 67; P. A. Piccione, Mehen, Mysteries, and Resurrection from the Coiled Serpent, Journal of American Research Center in Egypt 27 (1990). Hornung,AmduatII, 188-189; Hornung 1972, 185-190. Ez a hatalmas kígyó minden bizonnyal azonos az előző, a 11. órában megjelenő, a világot körülölelő, soktekervényú A/c j /7t'/;-kígyóval, amelyet szintén tizenkét túlvilági istenalak visz a fején, ezúttal is a napbárka előtt, a keleti horizont kapuja felé: Hornung, Amduat II, 178-179; Llornung 1972, 185. Lásd még Piccione 1990, 50. Hornung 1998, 185-188; W. Bar ta, Komparative Untersuchungen zu vier Unterweltsbüchern (Münchener Agyptologische Untersuchungen /), Frankfurt am Alain-Bern-New York-Paris 1990, 56-58. Egy esetben négy túlvilági alak húzza a kígyót egy kígyófejben végződő kötéllel, a napleikelte szimbólumait pedig magán a kígyó testén helyezték el (napbárka helyett): Niwinski 1989, pl. 48b. Vö. a „hagyományosabb" feldolgozásokkal: Niwinski 1989, fig. 79; Piankolf-Rambova 1957, No. 26 (Cairo JdE 95648); Gasse 1996, pl. VI. 4.1. Niwinski 1989, fig. 81. Lásd például az előző lábjegyzetben említett esetben is, valamint: ( íasse 1996, pl. 4.2; Niwinski 1989, pl. 39a és 39b; Saleh 1986, pl. 6; Blackmail 1917, pl. XXVII; Heerma van Voss 1982. Például A. Piankoff, The Litany of Re (Ancient Egyptian Religious Texts and Representations 4), New York 1964; Piankoff-Rambova 1957, No. 6 (2 x hét túlvilági bíra cickány-/egér-, toll-, tűz-, kígyó-, kobrastb. fejekkel); B. L. Golf, Symbols of Ancient Egypt in the Late Period. Twenty-first Dynasty (Religion and Society 13), The Hague-Paris-New York 1979, fig. 106, 108; Nagel 1929, pl. II. K. Mysliwiec, Studien zum Gott Atum, Ilildesheim 1978-1979, vol. II, 263-264. Goff 1979, fig. 103 és 117 = Nagel 1929, pl. II. Ch. Seeber, Untersuchungen zur Darstellung des Totengerichts im Alten Ägypten (Münchner Agyptologische Studien 35), München 1976, 97-98 (ichneumonként interpretálja); Vernus, P.-J. Yoyotte, Le bestiaire des Pharaons, Paris 2005, 628-629 (patkányféleként interpretálja).
