Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 104. (Budapest, 2006)
Ég és Föld határán II. Egy 21. dinasztia kori halotti papirusz ikonográfiája (Első rész)
- skarabeus felett még egy kisebb, vörös színű is megjelenik. 52 A jelenet a nap keleti/ hajnali újjászületését a négy égtáj, illetve szél/az ég négy tartóoszlopa vonatkozásában mutatja be,5 az alakok androgünitása pedig a teremtés/a nap születése előtti állapotokra utal. A négy entitás a napbárka akadálytalan előrehaladását hivatott biztosítani a keleti horizont irányába („jó széllel"). 2. Az Éjszaka könyve 12. (utolsó) órájának záróképe, az eddigiekhez hasonlóan, a nap születésének több különböző elképzelését fogalmazza meg képi és szöveges formában. Atum gyermek alakban való megszületését, skarabeus alakban való újjászületését a teremtés előtti entitások (Heh és Hehet) jelenlétében, valamint a napkorongnak az éjszakai bárkából a nappali bárkába való átadását egymással összefüggésben, egymás mellett jelenítették meg. 14 A VI. Ramszesz-sírban megjelenő változatban 15 az előbbi, IX. Ramszesz-beli példához hasonlóan kapcsolódik egymáshoz a gyermek/tűz (sdty) és a skarabeus alakja és asszociációja. Ez a kriptografikus ábrázolás azonban a teremtő energiának egy újabb szimbólumát, Atum fazekaskorongját állítja a középpontba. 16 Tetején egy horizontálisan, mellette az ég hireoglifája alatt pedig függőleges helyzetben, a gyermek fölött elhelyezkedő skarabeus látható. A fenti két párhuzam bármelyike, vagy akár mindkettő hatással lehetett a budapesti papirusz tervezőjére és/vagy alkotójára. A két skarabeus a fenti kontextusból kiemelve, de az újba tökéletesen beilleszkedve jelenik meg, hiszen nincs szó többről, mint ugyanannak az elképzelésnek egy másfajta megfogalmazásáról. A cél különböző szimbólumok segítségével a legérzékletesebben kifejezni a napciklus legfontosabb eseményét, amikor a nap éjszakai útjának végére érkezvén újjászületik és új alakot ölt. 2. APÓPH1SZ LEGYŐZÉSE (6. KÉP) Az előzőekben, rendhagyó módon, a papirusz utolsó motívumával, a záróképpel foglalkoztunk elsőként, mivel az egyértelműen kapcsolatba hozható az egykorú Heruben- és a Henuttauipapiruszokkal, és előképükkel, a IX. Ramszesz-sír enigmatikus falának jelenetével. Az azonos eredet - és a sírbeli kép mint forrás - a papiruszok többi motívumában nem mindig fedezhető fel első látásra, de a néha meglehetősen különböző felfogású feldolgozások összehasonlítása sokat segít az egyes darabok interpretációjában. Közismert, hogy a 21. dinasztia kori papiruszokon megjelenő Amduat-motívumokat a legtöbb esetben az utolsó négy óra anyagából válogatták. 17 A zárómotívumot megelőzően, amely a napfelkelte pillanatát rögzíti, a 9-12. óra a napfelkeltéhez vezető folyamatot igyekszik képi és szöveges formába önteni. Azt az időszakot, amelyik nagyjából a hajnali újjászületést megelőző