Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 104. (Budapest, 2006)
Ég és Föld határán II. Egy 21. dinasztia kori halotti papirusz ikonográfiája (Első rész)
derengéssel, a pirkadattal azonosítható. Ennek során a nap maga ugyan még az alvilágban tartózkodik, vagyis az emberi szem számára láthatatlan, a horizonthoz való közeledését azonban vöröses fényjelenség kíséri.' 8 A budapesti papirusz fennmaradt darabjának első motívuma az ellenség legyőzésének egyik közismert képi megfogalmazását eleveníti fel (6. kép). A téma többször is előkerül az Amduatban és a Kapuk Könyvében is, de a napfelkeltét közvetlenül megelőző kritikus időszakban különösen nagy hangsúlyt kap. Az ellenség a mi esetünkben egy jól ismert toposz: az Apóphisz nevű óriáskígyó formájában jelenik meg. Két szarváról, amelyet itt is láthatunk, már egy jóval korábbi kígyók elleni mágikus szövegben is említést tesznek/ 9 A küzdelem az ég keleti részén, a nappal és az éjszaka határán folyik. Az ősvízből felbukkanó teremtő istennek a vízen, napbárkája fedélzetén kell megküzdenie a sötétség, a káosz erejével, a teremtett világ antitézisével. 60 A harc végeredménye nem lehet kétséges, sőt, esetünkben már el is dőlt: a kígyó fejébe két kés fúródik, 61 jelezve fizikai és mágikus értelemben vett ártalmatlanná tételét. A győzelem zavartalanná teszi a napbárka további útját a keleti horizont felé. A budapesti papiruszon megjelenő motívumnak - a legyőzött kígyó, a tekervényei között álló, a jelenetsor irányának „hátat fordító" múmia alakú túlvilági lényekkel - azonban ebben a formában eddig nem találtam párhuzamát a 21. dinasztia kori papiruszok ábrázolásai között. 62 Ami a jelenet egyes részleteit illeti, külön-külön persze mindegyikük gyakran megjelenő motívum a vizsgált anyagban, csupán ebben az összeállításban tekinthető ritkaságnak a kompozíció. A jelenet elemei, amelyeket érdemes önállóan, egymástól részben függetlenül megvizsgálni, a következők: „a kígyó tekervényeiben levés" mozzanata; a „hátrafelé nézés" gesztusa és a múmia alakú istenek sora; valamint a legyőzött Apóphisz teste mint ikonográfiái elem. A legutolsóval kezdve: Apóphisz legyőzött teste, a belefúródó késekkel az Amduat 7. órájának a középső regiszterben elhelyezett központi jelenetét idézi. Hasonló jelenettel a Kapuk Könyvében, az utolsó (12.) órában találkozhatunk: ott azonban az óriáskígyó pusztító (varázs)erejét nem kések, hanem pányvák és kötelek semlegesítik. A 21. dinasztia kori anyagban előszeretettel ábrázolják a késekkel ledöfött, soktekervényú Apóphisz alakját, hagyományos helye azonban a napbárka alatt van. 63 Ennek az új ikonográfiái motívumnak pedig éppen a budapesti papirusz szempontjából kulcsfontosságú IX. Ramszesz-sír enigmatikus falának egyik jelenete a közvetlen előfutára. 64 A IX. Ramszesz-sír szóban forgó jelenetén, a középső regiszter bal oldali végében, a kígyófejes napbárka alatt ugyanis szintén egy soktekervényú kígyó látható. 6- A jelenethez tartozó szöveg szerint ő Apóphisz, akinek a hátán (bksw) 66 a napbárka egy pillanatra megfeneklik ( r h r w), 67 majd áthalad fölötte, miután az ellenséget legyőzte. Az ellenség ezúttal (Apóphiszon
