Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 104. (Budapest, 2006)

Az Antik Gyűjtemény kora kykladikus tárgyai

jobb oldali íve szabad szemmel is, a bal oldali csak UV-fényben látható (22-23. kép). Az arc bal oldalán vörös színű, átlós vonalak némelyike az orron is folytatódik (22. kép). A nyakat és a vállak belső felét csak UV-fényben látszó vörös festés borítja (23-24. kép). A test felületét beborító sárgásvörös elszíneződés az idol hátának a közepén, egy szabályos háromszög alakú területen hiányzik (24. kép). A lapockán is láthatók világosabb területek, amelyek szintén festés nyomai lehetnek. Az elszíneződések nem válnak el a márványfelület szintjén. A darabot P. Getz-Gentle az Ashmolean-mester műveként határozta meg.

19 A mester oeuvrejébe hét idolt sorolt.

20 A budapesti az Ashmolean-mesternek attribuait darabok közül az egyetlen idol, amelyen festés nyomát sikerült kimutatni. A budapesti idol legjobb párhuzama a Syrosi Régészeti Múzeum darabja, amelyet P. GetzGentle és M. Marthari egymástól függetlenül attribuait az Ashmolean-mesternek.

21 A két darab nagyon hasonló, kapcsolatuk egymással szoros. Ami a darabok eredetiségének kérdését illeti, mindhárom idol a 20. század elején, a kykladikus márványok hamisításának a hatvanas években meginduló nagy korszakát jóval megelőzve került a gyűjteménybe.

22 A korai Spedos- és a Dokathismata-idol esetében a patina és a festett díszítés alapján eredetiségükhöz nem férhet kétség, a késő Spedos-/Dokathismata-idol esetében a savazás lemarta a márvány patináját.

25 AZ IDOLOK FESTÉSE

24 A márványidolokon kétféle festésnyomot lehet elkülöníteni: az első típusnál az eredeti festékanyag maradványai láthatók, a másodiknál a festék ugyan a legtöbb esetben teljesen lekopott, de a felület eltérő kopottságából, elszíneződéséből mégis megállapítható („szellemfestés").

21 A kétféle típus legfőbb különbsége a csiszolt márványfelület és a különböző festékek közti eltérő kölcsönhatásból adódik. A márvány ugyanis, az agyaggal ellentétben, nem alkot erős mechanikai kötést a festékkel.

26 Az idolokon megfigyelt két alapszín a Kykládokon megtalálható okkerből vagy importált cinóberből készített vörös

27 és a Kykládokon szintén előforduló azuritból előállított kék.

28 Ezek mellett azonban elképzelhető, hogy más színeket és anyagokat is használhattak, amelyek nyom nélkül tűntek el a márvány felületéről: például sáfrányból készített sárgát.

29 Miután az idolok a földbe kerültek, többféle károsító tényező hatott festésükre és csiszolt felületükre (talajvíz, különböző növényi savak stb.).

30 A különböző festékanyagok eltérő módon védik meg a márvány felszínét. A vörös színű festés szétoszlik, behatol a márványszemcsék közé. A gyenge fedőképességű, ezért erősebb, vastagabb felvivő anyagot igénylő azurit és malachit viszont védőréteget képezve a felszínen marad. Vörösként rekonstruálhatók tehát a felületbe