Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 102-103. (Budapest, 2005)

ANNUAL REPORT 2005 - A 2005. ÉV - A fáraók után. A kopt művészet kincsei Egyiptomból

érdeklődését, az alapjukat képező tudományos munka azonban a 20. század első felében megfogalmazódott művészettörténeti közhelyekhez képest csak kevés újat hozott. Mindmáig találkozunk azzal az alaptalan nézettel, amely a kopt művészet alkotásaiban a klasszikus művészet szabályainak széthullását vagy tagadását keresi, bennük a római és bizánci uralom elleni lázadás vizuális manifesztációit s egy időtlen mentalitás „népművészeti" megnyilvánulásait azonosítja, vagy akár mint egy a római és a konstantinápolyi egyházzal egyaránt szembeforduló keresztény népi mozgalom emlékeit magyarázza. Az utóbbi évtizedekben azonban szemléletváltozás jelei is mutatkoznak. A mitológiai témájú kőfaragványok hozzákötése a késő antik pogány elit sírépítészetéhez (Hjalmar Torp) tisztázta a 3-7. századi művészet ikonográfiájának kontextusát. A figurális díszű késő antik fülkekeretek vizsgálata (Török Lászó) a 4. századi kopt szobrászat időrendjének és stílusváltozásainak megismerését segítette elő, míg a 20. század elején feltárt bawiti és szakkarai monostorok romjaiból előkerült kőfaragványok és a rájuk vonatkozó ásatási adatok elemzése (Hans-Georg Severin és Peter Grossmann) jelentős előrelépést hozott az 5-7. századi kopt művészet kronológiájának kidolgozásában. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a kopt művészet önmagában nem vizsgálható. Sajátszerűségének és a késő antik, kora bizánci művészethez való viszonyának felmérésére irányuló munkát olyan nagy tárlatok is tovább ösztönözték, mint a Mediterráneum késő antik művészetének teljességét átfogó New York-i Age of Spirituality kiállítás (1977-1978), valamint az a három kopt kiállítás, amelyet a Rhode Island School of Designban (1989), a németországi Hammban (1996), valamint Párizsban és Agde-ban (2000) rendeztek. A budapesti kiállítás szempontjai azonban eltértek ezekéitől (70. és 71. kép). Mindhárom kopt kiállítás rendezői a kopt szellemi és anyagi kultúra lehetőleg teljes körképét igyekeztek bemutatni, a kiállított tárgyakon keresztül elsősorban az egyiptomi késő antik pogányság és az egyiptomi kereszténység megértését, a 2-12. századi egyiptomi társadalom életének megismerését akarták elősegíteni. A vizuális művészetek emlékei elsősorban a szellemi és anyagi kultúra különféle aspektusait - az írásbeliség formáit és funkcióit, a templomot, a kolostort, a mindennapi élet színtereit, a kéziiparokat, öltözékeket és ékszereket, a halálfelfogást és a temetkezéstillusztrálták és magyarázták. Az emlékekből ily módon ezekre az aspektusokra, s nem pedig a művészet és a társadalom közötti viszony folyamataira vagy a művészetre mint a társadalom önmeghatározásának eszközére vonatkozó következtetések adódtak.