Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 102-103. (Budapest, 2005)
Domenico Campagnola egy kései rajza
a térbeli formákat követő, sűrű, egymást keresztező vonalkázás váltja fel. A budapesti lap nemcsak Campagnola kései rajzainak eleganciáját nélkülözi, de magán viseli a másolatok egyik jellegzetes vonását, az arányok önkéntelen torzulását, melyről a szabálytalanul megnyúlt alakok mellett a szokatlanul kis fejek és kezek is tanúskodnak. Mindent egybevetve a budapesti lap biztosan nem Campagnola saját kezű rajza, hanem a chatsworthi rajz valamelyik variációja után a padovai mester környezetében, a 16. század második felében készült másolat. A rajz kissé benyomott körvonalainak és a papír indigószerűen festékes hátlapjának tanúsága szerint a kompozíciót egykor átnyomták. A rajzzal megegyező metszetet nem ismerünk, de amúgy is valószínűbb, hogy a festőműhelyek napi munkájában és az inasok képzésében egyaránt fontos szerepet játszó kompozícióvázlatként használták és másolták a budapesti lapot. Visszatérve Campagnola saját kezű rajzára, a Mária Magdolna megérkezik Marseille kikötőjébe korántsem társtalan a kései művek között. Legközelebbi párhuzama a haarlemi Teylers Museum Bűnbánó Mária Magdolnája (42. kép). 10 Nemcsak tematikai kapcsolat fűzi egybe a két lapot, de ugyanarra a világos sárgásbarna, közel azonos bordatávolságú, a budapesti vízjele szerint 1559-1562 körüli velencei papírra készültek, megegyező tónusú vörösesbarna tintával, kissé lapos hegyű tollal. A rajzok könnyed, vázlatos karakterét a széles, helyenként megszakadó, kissé hullámzó vonalak ritmusa teremti meg. Mindkét kompozíció uralkodó motívuma a jellegzetesen horizontálisan elterülő táj, melyben az előtér szereplőin és a középtér lankáin át akadálymentes kilátás nyílik a távolba. Bár a haarlemi rajzon a környezet szűkebb kivágásban látszik, a két táj részletmegoldásaiban számos azonos vonás fedezhető fel. Hasonlóak a kompozíciót oldalt lezáró, sűrű vonalkázással kiemelt súlyos sziklák, a közeli fák és bokrok lombozata, a talajnak a középtérbe vezető lendületes ívei, a háttér kis, egymásba kapcsolódó félkörívekből formált erdői, a csak sziluettjükkel érzékeltetett hegycsúcsok. A mindössze pár határozott vonallal felvázolt távoli torony pedig pontosan megegyező. Habár eltérő a léptékük, és a budapesti rajz többszereplős jelenetén a figurák a haarleminél kevésbé kidolgozottak, az elegáns alakok, a testformákat éppen csak sejtető ruházat, a kissé íves párhuzamos vonalakkal érzékeltetett, szinte absztrakt árnyékolás mindkét rajznak olyan jellegzetes vonása, mely azonos mesterkézre vall. A budapesti rajzon a hosszas tengeri hánykolódás után csodálatos módon megmenekült Mária Magdolna és Lázár éppen kisegítik a csónakból idősebb testvérüket, Mártát." A három szereplőre szűkített jelenet jobb szélének vázlatos staffázsalakj ai
