Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 102-103. (Budapest, 2005)
Szent Margit - Kísérlet a rajz keletkezési helyének meghatározására
A budapesti rajz rendeltetését illetően is csak találgathatunk. Vajon az ábrázolás csupán egy mintalap, hasonló funkcióval, mint a Bécsi Mintakönyv lapjai, vagy pedig részletes kidolgozottsága és mérete alapján elfogadható az a felvetés, miszerint egy nagyobb táblakép mintájául szolgált, és eleve kizárhatjuk, hogy például könyvfestészethez, kis formátumú kompozíciókhoz használták volna? 29 Vagy a reprezentatív szembenézet, a világos megformálás és a takarékos színhasználat - csak az arcot és a kezeket árnyalták a test színével - nem szól-e vajon szoborhoz készült vázlat mellett? 30 Ha a rajzot átültetnénk a festészetbe, grisaille-képet kapnánk. A falfestészetben gondoljunk csak Giotto (1267/75-1337) kőszobrokat imitáló freskóira a padovai Aréna-kápolnában -, ahogyan a könyvfestészetben és a monumentális üvegablak-festészetben is, a grisaille mint művészeti forma már a 14. században létezett. 31 A táblaképfestészetben az 1420-1430-as években, a németalföldi festészet alapítóinak művein jelennek meg a legkorábbi példák: a genti oltáron, a Flèmalle-i Mester, vagy Rogier van der Weyden (1399 körül-1464) képein. A budapesti rajz ilyen rendeltetését ezek alapján kizárhatjuk. Visszafogott színezése meglepően hasonlít viszont a lágy stílus cseh szobrászatának emlékeihez. Különösképp a „Szép Madonnák" világos, szinte monokróm színezését említhetjük párhuzamként: a Krumlovi Madonnát^ 2 és a vele rokon alkotásokat, vagy pedig a varsói Múzeum Narodowe Szent Katalin-szobrát,^ amelyek őrzik eredeti festésüket: a ruhákon a fehér dominál, az arcokat és a kezeket pedig a budapesti lap e részleteihez hasonlóan árnyalták. 34 A budapesti ábrázolás teljes egészében fennmaradt, a papírlapot feltehetően csak kis mértékben vágták körül. Körülbelül 21 x 14 cm-es formátuma megfelel egy negyedív méretének, ebben az esetben abból indulunk ki, hogy a papírt már ekkor is a későbbiekben használatos 30-32 x 42-44 cm-es szabványméretben állították elő. Viszonylag jó állapota alapján úgy tűnik, hogy nem használhatták túl hosszú ideig műhelyben. Nem fedezhetők fel rajta erre utaló ismertetőjegyek: sem a jellegzetes festékes vagy zsíros (terpentines) szennyeződés, sem pedig a szélek lapozás okozta elhasználódása, amelynek nyoma lenne a budapesti rajzon is, ha mintakönyvhöz tartozott volna. A lap szélén nincsenek tű okozta lyukak, amelyek arra utalnának, hogy a rajz hajdan egy fűzött mintagyűjtemény része volt. A finoman kivitelezett rajz viszonylag jó állapota arra enged következtetni, hogy hamar műértő kezekbe került, védett helyre, ahol az idők folyamán nyilván feledésbe merült, és így a fénytől, a nedvességtől és a későbbi generációk hozzá nem értésétől védve szerencsésen fennmaradt.
