Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 102-103. (Budapest, 2005)
Szent Margit - Kísérlet a rajz keletkezési helyének meghatározására
a cseh művészet befolyása alatt álló délnyugati vidékre, bajor területre vagy Salzburgra gondolt. 7 A budapesti rajz lokalizálásával kapcsolatban szóba került lehetőségek széles skálája nem utolsósorban az internacionális gótika művészetének problematikájával magyarázható. Néhány év alatt a „szép stílus" egész Európában elterjedt, és Franciaországtól, illetve a Rajna-vidéktől Közép-Európán át egészen a Luxemburg-ház fennhatósága alá tartozó területekig kimutatható, meglepő stílusazonossághoz vezetett. Ez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy míg a budapesti rajz igen jellegzetes stílusjegyeket mutat, ez idáig mégsem sikerült keletkezésének helyét pontosan megjelölni. Ebben az összefüggésben éppúgy érthető a francia szobrászatra vagy a flamand miniatúrafestészetre való általános utalás, 8 mint a hivatkozás az osztrák vagy a cseh művészettel fennálló kapcsolatra. Az alak körvonalai tollal, szürkésfekete tintával készültek, arcát és kezét halványvörös kréta emeli ki. A szent ruháját ecsettel, a feketétől a legvilágosabb szürkéig terjedő finom árnyalatokkal alakították ki. A részletek kidolgozása precíz és gondos, a fény-árnyék modellálás szoborszerű, plasztikus hatást kölcsönöz az alaknak. Az elegáns mozdulatú alakot széles redővetésű köpeny borítja, melyet gazdagon fodrozódó, lépcsőzetes esésű drapériaszegély övez. A szent tartása és gesztusa, az arc és a haj lágy megfogalmazása, valamint a finoman modellált drapéria melodikusán, harmonikusan mozgalmas redőszerkezete példaszerű tisztasággal illusztrálja az internacionális gótika jellegzetességeit. Ikonográfiái szempontból kissé szokatlan módon Szent Margit - hasonlóan a holdsarlón vagy kígyón álló Madonnához - áll attribútumán, a sárkányon. 9 Jobbjában keresztet tart, amelynek szárai lóhere alakban végződnek. Mindkét részlet cseh előképekhez kapcsolódik, például a Hohenfurti Mester követőjének 1360 körüli táblájához, amelyen a Madonna Szent Katalinnal és Szent Margittal látható (21. kép). 1(1 Ez utóbbi, a budapesti rajzhoz hasonlóan, nyugodtan áll a kicsiny, kacskaringós farkú, vicsorgó sárkányon, amelynek teste, hasonlóan egy Bécsben őrzött kompozícióhoz, ívesen meghajlik a teher alatt (22. kép)." A típus e karakterisztikus jegyekkel, valamint a széles, két oldalán homorúan hajló koronával és a fejet körülölelő, a szent vállán nyugvó, nagyméretű dicsfénnyel még a 15. században is tovább élt. E körhöz tartozik például a Szent Margitot és Dorottyát ábrázoló osztrák, feltehetően Bécsben készült, 1410-1415 körüli fametszet (23. kép), 1 " vagy a hyrovi oltár bal szárnyának Szent Margitja az 1430 körüli évekből."
