Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 102-103. (Budapest, 2005)

Egy különös szolgaszobor az Egyiptomi Gyűjteményben

tármakettjét (ltsz. EA 41573, Szobekhotep sírjából [723. sz.], Beni Haszan, korai Középbirodalom) mint lehetséges kivételt a fent említett ábrázolási szabályszerűségek alól: a granárium felső szintjén, a kuporgó írnok mellett egy másik guggoló alak látható, aki előrenyújtott két karjával mintha az alul ügyködő munkásokat dirigálná. A végtagok helyzetén kívül azonban semmi sem utal az illető magasabb státuszára, ezért alakja a magtárjelenetekből szintén ismert ún. „kiáltó" figuráé is lehet, aki a ki- és beáramló gabona mennyiségét számlálva a feljegyzendő adatokat diktálja az írnoknak; lásd R. Parkinson - S. Quirke, Papyrus, London 1995, 37, fig. 23; R. Parkinson, Cracking Codes. The Rosetta Stone and Decipherment, London 1999, 128, no. 42. Ilyen figura látható például a fentebb idézett koppenhágai magtármakettben is (Koppenhága, Ny Carlsberg Glyptotek, ltsz. /EIN 1630). A későbbiekben nagyrészt ezen felvételek alapján rendezték be Freud új londoni rezidenciáját úgy, hogy az a lehető legjobban hasonlítson szeretett bécsi otthonára. A szekrényen és a polcon sorakozó figurákat megörökítő fényképek egyikét lásd Sigmund Freud: Elete képekben és szövegekben, szerk. E. L. Freud - I. Grubrich-Simitis, Budapest é. n., 263. kép. Egyik szobrocskát sem publikálták korábban. London, Freud Museum, ltsz. 3279, stukkóval borított és festett fa, magassága 11,5 cm, szélessége 10,8 cm (beleszámítva az írótábla teljes hosszát). Hálával tartozom Keith Daviesnek (London, Freud Museum) a szobrokról készített felvételekért és a tárgyakkal kapcsolatos információkért, írnok szobrocskája, kezében egy íróvesszővel, stukkóval borított és festett fa, magassága 12,3 cm, szélessége 6,3 cm, London, Freud Museum, ltsz. 3282. Lásd Breasted 1948, 1-2; vö. B. van de Walle, A propos d'une figurine de scribe acquise par le département égyptien des Musées Royaux d'Art et d'Histoire, Bulletin des Musées Royaux d'Art et d'Histoire 3, no. 7 (1935), 106-111. Számos példa idézhető: a koppenhágai Ny Carlsberg Glyptotek gyűjteményében található (ltsz. ^EIN 1689, Szaqqara, Gemni sírja, I. Amenemhat uralkodása), kora középbirodalmi sírmakettben például egy ölében írótáblát tartó írnok foglal helyet a magtár felső szintjén, segédje és a munkafelügyelő társaságában. Lent az udvarban két munkás vékába méri a gabonát, miközben egy harmadik, álló alak a vékákat számlálja. Az írnok sematikusan megmintázott altestéhez egy gipsszel borított írótáblát erősítettek egy, a bal kézfejen is áthatoló faszeggel. Enyhén megemelt jobb kezében az írnok egy sztiluszt tart, míg a vörös tinta számára fenntartott másik íróvessző a jobb füle mögé dugva látható. Ahogy azt Jorgensen is megjegyzi, fejtartása alapján az írnok figyelme arra a férfira irányulhat, „aki az udvarban áll és a vékákat számlálván azok összegét felkiáltja az írnoknak, aki mindezeket lejegyzi és összesíti"; vö. Jorgensen 1996, 132. A faszeggel erősítés kimutatható a hildesheimi Pelizaeus Museum 1689. számú magtármakettje esetében is (talán Assziutból): a granárium homlokzatát modellező fal tetején ülő írnok tömbszerű alsótestébe fúrt lyuk elárulja, hogy egy azóta elveszett írótáblát szegeztek hozzá; lásd E. Martin-Pardey, Grabbeigaben, Nachträge und Ergänzungen, Corpus Antiquitatum Aegyptiacarum Pelizaeus-Museum Hildesheim