Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 102-103. (Budapest, 2005)

Egy különös szolgaszobor az Egyiptomi Gyűjteményben

Lieferung, Bd. 6, Mainz am Rhein 1991, Nr. 1689; Breasted 1948, 15, pl. 13b. 0 Vö. az író kéz ujjainak helyzetével az egyiptomi magánszobrászat kedvelt típusán, az írnokszobrokon vagy a síkművészeti alkotások írnokábrázolásain. Az Irukahufu gizai sírjából származó, csodálatos mészkő szerdáb-szobrán ölében egy félig kigöngyölt, írott papirusztekercset tart. Az írást imitáló jobb kéz hüvelyk- és mutatóujja által közrezárt rés eredetileg egy azóta elveszett íróvesszőt fogadott magába, lásd M. Moursi, A Masterpiece Scribe-statue from the Old Kingdom, in Festschrift für Jürgen von Beckerath, hrsg. A. Eggebrecht - B. Schmitz, Hildesheimer Agyptologische Beiträge, Bd. 30, Hildesheim 1990, Taf. 12b. Az egyiptomi írnokok testhelyzetének ábrázolásairól ad illusztrált áttekintést Parkinson - Quirke 1995, 35-37, 21, 22, fig. III. 1 A sztiluszt tartó jobb kéz kivételesen részletgazdag kidolgozása tanulmányozható a Louvre E 2709. leltári számú szolgaszobrán. A Clot Bey-gyűjteményből származó szobor egy ülő írnokot ábrázol, akinek térdén egy megírt írótábla pihen. Jobbját közvetlenül a tábla felett tartja. Az egyenként megmintázott hüvelyk- és mutatóujj közti résbe került az azóta elveszett íróvessző. A szobor publikálatlan, ám említi J-L. de Cenival, Les tablettes à écrire dans l'Egypte pharaonique, Bibliologia 12 (1992), 37, ill. 7. Asztilusz furat segítségével történő rögzítésére példaként lásd Oxford, Ashmolean Museum, ltsz. E 4139, Beni Haszan, 268. számú sír; Koppenhága, Ny Carlsberg Glyptotek, ltsz. ALIN 1630, Szaqqara, Gemni sírja; London, British Museum, ltsz. EA 41573, Beni Haszan, 723. számú sír = Szobekhotep sírja. A British Museum szobrocskájára lásd a 14. jegyzetet, a többi figurára vonatkozó irodalom a függelékben megtalálható. Az íróvessző egyébiránt nem kötelező tartozéka az írnok szolgaszobroknak: bár a bostoni Museum of Fine Arts gyűjteményében két figura, a 21.409 és 21.808 számú, el-Bersából származó szobor is egy-egy felirat nélküli írótáblát tart, a kézfejen nyoma sincs a sztilusz számára készült furatnak. 2 Julia Harvey definíciója szerint a zsákparóka „egy rövid, sima és teljes paróka," amely „elválik a koponyától, s így nem keverhető össze a leborotvált fej vagy a fejre simuló sapka ábrázolásával" (a szerző fordítása); vö. J. Harvey, Wooden Statues of the Old Kingdom. A Typological Study, Egyptological Memoirs, Leiden - Boston - Köln 2001, 9. Tipológiájában ez a paróka W.7a jelzetű; lásd la ábra. Más paróka típusoknak is létezik olyan változata, amelyik szabadon hagyja a fülcimpákat: W.lb (egy rövid, lépcsőzetesen aláhulló fürtök alkotta paróka), W.4 (egy lefelé kiszélesedő, barázdált paróka választékkal), W.4a (az előbbi típus sima változata), W.6a (egy függőleges sorokba szedett fürtökből felépülő paróka), W.8 (egyenes szegélyű, függőlegesen aláhulló fürtös paróka). ' A legkorábbi példák közül álljon itt az alábbiakban részletesen is tárgyalt Uadzsethotep lépő faszobra, mely az egyetlen ismert alkotás az Obirodalom-Első Átmeneti Kor időszakából, amely a zsákparóka ezen típusát viseli. A fülcimpákat szabadon hagyó parókával ábrázolt kora középbirodalmi szobrokat idézi D. Magee, A problematic wooden statue in the Ashmolean Museum,