Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 102-103. (Budapest, 2005)

Egy különös szolgaszobor az Egyiptomi Gyűjteményben

„... annale a patogén pszichikai anyagnak a rétegenként való kikotrásáról van szó, amelyet leginkább egy betemetett város kiásásának technikájához szoktunk hasonlítani."

84 Végigtekintve Freud régiségein, nehezen bontakozik ki előttünk a gyűjtemény egészét átfogó, univerzális tematika, szembeötlő viszont a figurális alkotások nagy száma, melyek figyelő tekintete ma is élettel tölti meg a tudós egykori dolgozóhelyiségeit.

8:1 Szeretett szobrainak és portréinak egy részét Freud az íróasztalán, legkedvesebb szerzeménye, Athéné istennő kis bronzszobra

86 körül állította fel, s munkája során gyakran merített inspirációt a múlt intellektusát megelevenítő kis közösségből. Vonzódása az emberi alakokhoz gyűjtési szenvedélyének kialakulásával egyidős. Az első műtárgyakat életének azon kritikus időszakában vásárolta, melyet apjának elvesztése és radikális teóriái miatt a teljes szakmai elszigetelődés fémjelzett. Az 1890-es években, az egyre erősödő antiszemitizmus légkörében Freud rettenetesen szenvedett a szellemi magánytól, amelyet részben antik szobrocskák vásárlásával igyekezett kompenzálni.

87 Az alkotó tudós afféle állandó, hűséges „közönségeként" az apró figurák részeivé váltak annak a kulturális mátrixnak, melyben a pszichoanalízis megszületett.

88 Nem véletlen tehát, hogy Freud legnagyobb becsben azokat a plasztikákat tartotta, melyekben az antik bölcsesség egy-egy aspektusa ölt testet: Imhotep bronz ex-voto szobrocskája a tudóst,

89 Thot márvány páviánszobra a bölcs istent,

90 az írnokszobrocskák pedig a literátus ember egyiptomi ideálját személyesítik meg.

91 Gyakran hangoztatott tény, hogy személyes érdeklődése, sőt rajongása ellenére,

92 elméleti munkáiban Freud sokkal inkább a klasszikus antikvitáshoz nyúlt vissza, mintsem Egyiptomhoz,

93 s ez alól talán csak a Mózes, az ember és az egyisterihit című, kései fő műve kivétel.

94 Másfelől, Freud mai szemmel is imponáló egyiptológiai felkészültségről tett tanúbizonyságot filológiai, a hieroglif írás képszerűségét boncolgató, vagy éppen az intrafizikális lét egyiptomi elképzelését firtató írásaival.

9

' Különösen figyelemreméltó az 1925-ben, Feljegyzés a „vardzsnoteszrol" címmel közzétett rövid tanulmánya,

96 melyben a humán érzékelési apparátus és az angol nyelvterületen „Printator" néven ismert „varázsnotesz" közti analógia kifejtésekor az írótáblák legsajátosabb jellemzőit is érintette: az egyszerű papírlappal szemben a palatábla korlátlan felvevőképességgel rendelkezik, hiszen letörölhető és újraírható, ám permanens emléknyomot rajta rögzíteni nem tudunk. Jó volna tudni, vajon befolyásolhatták-e Freud problémafelvetését gyűjteményének azon darabjai, melyek eredeti feliratát kitörölték vagy átjavították,

97 illetve, hogy az emléknyom eltűnésének és fennmaradásának kérdése hathatott-e ösztönzőleg évekkel később a sérült feliratot hordozó írótáblák és írnokszobrok megvételekor.