Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 102-103. (Budapest, 2005)

Egy különös szolgaszobor az Egyiptomi Gyűjteményben

szemben, amelyek témájukban mindig a makett által megjelenített munka típusához igazodnak. Tekintettel arra, hogy a kuporgó írnokfigurák jellemzően a magtár, vágóhíd és hasonló inspekciós jeleneteket kísérik, nem meglepő, hogy tábláikon rendszerint különböző gabona- és gyümölcsfajták elnevezéseit és nemritkán túlzó mennyiségi adatait olvashatjuk; ezzel szemben soha nem jelenik meg rajtuk a felsorolt készlet tulajdonosának vagy kedvezményezettjének neve. 3 A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a feldarabolt írótábla felirata nem tekinthető par excellence áldozati formulának sem, hiszen hiányzik belőle a standard változat két elmaradhatatlan eleme, az ún. király-formula (más néven htp-dj-nsw.t formula), valamint az „isten-formula". Igaz, hogy a szövegben megnevezett tételek, a gabona, kenyér, sör, ökör stb., a pr.t-hrw, azaz invokációs áldozatok körébe tartoznak, de említésük sorrendje önkényes, az első kolumnában említett 1100 heqatxxyx mennyiség pedig idegen az áldozati formuláktól. Egyes sírábrázolások rövid, címkeszerű felirata a pr.í-^rw-listákkal hozza kapcsolatba azt a jelenettípust, amit a szakirodalom a tekercs bemutatása néven ismer.

74 Az ó- és középbirodalmi sírkápolnák falait díszítő kép fókuszában az elhunyt túldimenzionált alakja áll, akinek egy iratot olvasnak fel vagy nyújtanak át. Az ábrázolást rendszerint változatos munkajelenetek kísérik, amelyeken írnokok felügyelik a birtok javainak áramlását, s nem kétséges, hogy a pr.t-hrw-listaként definiált irat a főjelenetben valójában az írnoki feljegyzésekből összeszerkesztett végelszámolás. A dokumentum tartalmát is felfedő domborművekről sajnos nem a budapesti írótábla szövegével rokon felirat, hanem a modellírótáblákról már ismert rövid, tabulait elszámolások köszönnek vissza.

75 Jegyzékekre és áldozati formulákra egyaránt találunk példát a vizsgált táblával egykorú, nagyalakú, és valódi írnoki használat nyomait mutató írótáblák között,

76 olyan példány azonban, amely a budapesti írótábla feliratához hasonló módon ötvözné a két szövegtípus sajátosságait, eddig nem került elő. Könnyen és gyorsan tisztítható felületük miatt az írótáblákat elsősorban csak átmenetileg fontos szövegek lejegyzésére használták. Ezek egy része nyilvánvalóan a munkavégzés helyszínén készített írnoki feljegyzés, különféle gazdasági elszámolások, amelyeket azután - legtöbbször kivonatolva és összesítve - az adminisztratív tekercsekre vezettek át. Egyes szövegműfajok - többek között mintalevelek, onomasztikonok, kalkulációk vagy éppen az áldozati formulák - megjelenését az írótáblák írnoki képzésben betöltött szerepével tudjuk megmagyarázni.'

7 A kérdéses szövegek didaktikus jellegét azonban nemcsak az