Czére Andrea szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 102-103. (Budapest, 2005)
Egy különös szolgaszobor az Egyiptomi Gyűjteményben
olyan diagnosztikus jegyek bizonyítják, mint a javítás vagy az esetenként helytelen jelformákat produkáló bizonytalan vonalvezetés,' 8 hanem megnyilvánulhat a formailag eltérő, ám funkcionálisan egybetartozó szövegműfajok tervszerű és célirányos párosításában is. 79 Azt, hogy legkésőbb a Középbirodalom kezdetére maga az áldozati formula is betagozódott az írnoki képzés haladóbb szintjén alkalmazott mintaszövegek korpuszába, az a két írótábla is bizonyítja, melyek felirataiban a gyakornok írnokokra jellemző vonások, apróbb problémák is kimutathatók. 80 Az elmondottak alapján elképzelhetőnek tartom, hogy a kommentárban felsorolt kisebb grammatikai, ortográfiai hibák és ecsetkezelési sajátosságok mögött a budapesti írótábla esetében is egy írnoktanonc áll, maga a szöveg pedig egy írnoki gyakorlat lehetett, amelynek fókuszában nem kifejezetten a standard áldozati formula, hanem annak egyes elemei álltak. ZÁRÓ GONDOLATOK FREUD RÉGISÉGEIRŐL A Szépművészeti Múzeum írnokszobrocskája tökéletes példája annak, hogy egy eredeti műtárgy felhasználása miként teszi a kellő finomsággal megmintázott hamisítványt még vonzóbbá és hitelesebbé korunk szemlélőjében. 81 A műtárgyak „kipótlásának" eljárását azonban nemcsak másolatok és hamisítványok esetében alkalmazták: a középegyiptomi Assziut és Meir nemesi temetőjét fosztogató helybéliek bátran, ám kevésbé szakszerűen egészítették ki a sírokban talált famaketteket. A hildesheimi Pelizaeus Museum gyűjteményében őrzött szántás-jelenet hiányzó talapzatát például egy középbirodalmi ládakoporsó deszkájának méretre vágott darabjával helyettesítették. 82 Az eljárás Egyiptomban minden bizonnyal egyidős a helyi készítésű hamisítványok elterjedésével a 19. század második felében. A hamisítók hamar felismerték, hogy az antik nyersanyagból, ókori technológiával készített utánzatok rendkívül alkalmasak a Nílus völgyét egyre nagyobb számban felkereső utazók és relikviavadászok megtévesztésére. Maguk a szolgaszobrok mindig is népszerűek voltak a hamisítók köreiben: egyrészt durván megmunkált alakjukat könnyen reprodukálták, másrészt bájosan esendő megjelenésükkel könnyen elnyerték a vásárlóközönség szimpátiáját. Freud felfogásában az ókori régiségek birtoklása egyet jelentett „az antikvitás saját célokra történő meghódításával". 83 Elszánt, tudatos gyűjtőként kizárólag az eredeti relikviák érdekelték; műveiben gyakran használta ezeket a tudattalan lelki jelenségek metaforájaként, kiváltképp olyankor, amikor a régészet metodikája és nyelvezete segítségével írta le a pszichoanalitikus módszer lényegét:
