Kárpáti Zoltán - Liptay Éva - Varga Ágota szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 101. (Budapest, 2004)
Barent Fabritius Manoah áldozata újra Magyarországon
Manoah-nak és feleségének szeme láttára. Tudniillik, mikor a láng felcsapott az oltárról az ég felé, az oltár lángjában felszállott az Úrnak angyala. Mikor pedig ezt meglátták Manoah és az ő felesége, arccal a földre borultak." 22 Manoah áldozatának témája igen népszerű volt a 17. századi holland művészetben, különösen a Rembrandt iskolához tartozó mesterek körében. Fritz Saxl az akkor még Rembrandt müvének tartott drezdai Manoah áldozata képről írt tanulmányában számos példát sorol fel ezek közül, így a Gerhardt gyűjteménybeli táblát is. 23 A kép történetéről azonban nyilvánvalóan nem tudott, mivel azt a téma ritka, angyal nélküli ábrázolásai között említi. 24 Csakúgy, mint Hofstede de Groot és Térey, Saxl is a drezdai festménnyel hozza összefüggésbe a művet: „Fabritius képén a nő szabad variánsa a drezdai kép megfelelő alakjának, amelyet ezért Fabritiusnak ismernie kellett." 25 Bár a két kép hordozójában és méretében is eltér egymástól, a kompozicionális és színhasználatbeli hasonlóságok valóban egyértelműek. Azonban, ahogy a Gerhardt gyűjteménybeli táblának, úgy a drezdai képnek sem ismerjük az eredeti állapotát. Ez utóbbi műnek, ma Stockholmban és Drezdában őrzött két előkészítő rajza arról tanúskodik, hogy annak mestere a jelenleginél jóval magasabb, ívesen záródó kompozícióban gondolkodott (50. kép). 26 Röntgenfelvételek azt is kimutatták, hogy a meglehetősen gyengén megfestett angyalalak utólag, feltehetően a formátum megváltoztatásakor került a képre. Sumowski az 1956-ban megrendezett Rembrandt kiállításokhoz fűzött kommentárjában korrigálja Saxl Gerhardt gyűjteménybeli képpel kapcsolatos megállapításait. 28 Leírja, hogy a tábláról lefűrészelt angyalalak egy része egykor a bécsi Strasser gyűjteményben volt, s az angyal szembenézeti elhelyezése szokásos megoldásnak számított a Rembrandt-tanítványok körében; példaként Flinckre és Koninckra hivatkozik. 29 Bár leszögezi, hogy a pontos rekonstrukcióra már nincs lehetőség, az Angyal és a Gerhardt gyűjteménybeli tábla méreteinek ismeretében úgy véli, a két kép együttese a stockholmi és drezdai rajzokéhoz hasonló, álló formátumú kompozíció alkotna. '• Bírák könyve, 13,1-25. 1 F. Saxl, Rembrandt's Sacrifice of Manoah, Studies of the Warburg Institute 9, London 1939, 7, 10, 2. j. ^„Ugy érezhetjük, hogy ez a Barent Fabritiusnak attribuait kép Manoah-t és feleségét éppen a hírvivő távozása utáni pillanatban ábrázolja, amikor kezdenek ráébredni isteni küldetésükre." (Ibid., 13) Mindezzel azt kívánta bizonyítani, hogy eredetileg a drezdai képen sem szerepelt angyal. ' Saxl 1939 (23. j.), 10. ' O. Benesch, The Drawings of Rembrandt, vol. 5, London 1957, no. 974, fig. 1188 (Dresden, Kupferstichkabinetf); no. 975, fig. 1189 (Stockholm, Nationalmuseum). Mindkét rajz Rembrandt 1655 körüli müveként szerepel. ' A formátum megváltoztatására bizonyosan még 1757 előtt került sor, mivel a Jacobus Houbraken által ekkor kiadott metszeten már a jelenlegi kompozíció látható, lásd A Corpus of Rembrandt Paintings, ed. J. Bruyn et al, Dordrecht-Boston-London 1989, no. C 83, 530. * W. Sumowski, Nachträge zum Rembrandtjahr 1956, Wissenschaftliche Zeitschrift der HumboldtUniversität zu Berlin, Gesellschafts- und sprachwissenschaftliche Reihe 7 (1957-1958), 223-278. ' Az áldozati tüz füstjében, szembenézeti háromnegyed alakban megjelenő angyalt láthatunk Govaert Flinck Manoah áldozatán (1654, New York, magángyűjtemény, jelenleg kiállítva a Tyler Museum of Artban, Tyler, Texas). A képről lásd Sumowski 1983 (19. j.), Bd. 2, 1317, Nr. 834: S. van Hoogstraeten műveként.
