Kárpáti Zoltán - Liptay Éva - Varga Ágota szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 101. (Budapest, 2004)

Barent Fabritius Manoah áldozata újra Magyarországon

A drezdai képen nemcsak a Rembrandt szignatúra, hanem a mellette szereplő 1641 es évszám is régóta szálka volt a Rembrandt kutatók szemében,

30 mivel a képpel összefüggésbe hozható rajzok - a fent említetteken kívül egy winterthuri is - egyértelműen az 1650-es években készültek.

31 Az ellentmondás feloldására született elméletekkel szemben Kenneth Clark egyszerűen átvágta a gordiuszi csomót: „[...] számomra csak egyetlen válasz meggyőző, hogy a drezdai Manoah képet nem 1641-ben, és nem Rembrandt festette."

32 Az idők folyamán a Rembrandt életműből elvitatott drezdai festményt és annak előkészítő rajzait a kutatás Willem Drost oeuvrejébe sorolta,

33 újabban azonban ez a teória is megdőlni látszik.

34 Mindenesetre a Sumowski által vázolt alaphelyzet, miszerint a drezdai kép és a hozzá kapcsolódó rajzok az 1650-es években, Rembrandt műhelyében, a mester által a tanítványoknak adott feladat megoldásaként születtek, elképzelhetőnek tűnik.

35 A budapesti tábla pedig, figyelembe véve a korabeli holland Manoah áldozata ábrázolások igen gazdag sorát, egyértelműen e fenti művekkel áll rokonságban. A helyzet azonban korántsem annyira egyértelmű, mint amikor a drezdai képet Rembrandt sajátkezű alkotásának, s egyúttal a Barent Fabritius által festett verzió előképének tartották. Ugyanis a drezdai kép szerzőségének kérdése mellett felmerül a Gerhardt gyűjteménybeli kép szerzőségének kérdése is, különös tekintettel a kifűrészelt angyal alakjára, amelyet sokáig, mint már láttuk, ugyancsak Rembrandt alkotásának véltek. Sumowski a Rembrandt tanítványok festményeit felsorakoztató nagyszabású munkájában a Gerhardt gyűjteménybeli táblát Barent Fabritius neve alatt, de csak a kiegészítő kötetben tárgyalja.

36 Nem erősíti meg korábbi feltevését, miszerint a kép Abraham van Dijck müve lenne,

37 viszont elveti Rembrandt szerzőségét az Angyallal kapcsolatban,

38 és stiláris szempontból, valamint az angyalnak a kompozícióban elfoglalt helye szempontjából a két rész egykori összetartozását is megkérdőjelezi. Igaz, hozzáteszi, az angyal nélkül viszont ikonográfiailag nem teljes a kompozíció. 30 J. Bruyn, Review of W. Sumowski, Gemälde der Rembrandt-Schüler I, Oud Holland 98 (1984), 146-162, különösen 153-158; A Corpus of Rembrandt Paintings, 1989 (27. j.), vol. 3, 523-532, no. C 83. 31 Benesch 1957 (26. j.), no. 976, fig. 1195: Rembrandt 1655 körüli müveként, (Winterthur, Sammlung Dr. Otto Reinhart). Ezen a rajzon, amely a stockholmi és drezdai rajzokkal ellentétben fekvő formátumú és egyenes záródású, az oltár felett csak az angyal lába látható. A három rajz közül ez mutat a legtöbb hasonlóságot a drezdai képpel. 32 K. Clark, Rembrandt and the Italian Renaissance, London 1966, 156-157. 33 Bruyn 1984 (30. j.), 154. 34 J. Bikker, Willem Drost, in Saur Allgemeines Künstler-Lexikon, Bd. 29, München-Leipzig 2001, 497^98. 35 Sumowski 1957-1958 (28. j.), 230. 36 Sumowski 1983 (19 j.), Bd. 5, 3095, Nr. 2066. 37 W. Sumowski, Daniel Pont: Barent Fabritius, Kunstchronik 12 (1959), 287-294, különösen 291. 38 Sumowski az ikonográfiái regiszterben Angyal tanulmány meghatározással, ismeretlen Rembrandt tanítvány vagy Rembrandt követő müveként szerepelteti, lásd Sumowski 1983 (19 j.), Bd. 5, 3425. Az ismeretlen Rembrandt tanítvány által festett Emmausi vacsora (Párizs, Louvre, ltsz. 1753) Krisztusának csillagokból álló nimbusza kapcsán említi azt is, hogy ilyen dicsfényt Rembrandt nem festett, és a követők müvei között is csak egyszer, az egykori Schloss gyűjteménybeli Angyalnál fordul elő, lásd ibid., Bd. 4, 2098, Nr. 1961.