Kárpáti Zoltán - Liptay Éva - Varga Ágota szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 101. (Budapest, 2004)

Barent Fabritius Manoah áldozata újra Magyarországon

1943 tavaszáig őrizték. Ekkor német katonák lefoglalták és elkobozták a rendkívül értékes, több mint háromszáz darabból álló kollekciót, amelynek egy része azóta előkerült, de az angyalt ábrázoló tábla holléte a mai napig ismeretlen.

11 Ezen a ponton indokolt rövid kitérőt tenni az Angyal és Van Gogh kapcsolatáról. A londoni műgyűjtő, David P. Sellar kollekcióját - ahol Bredius az Angyalt látta - 1889. június 6-án árverezték Párizsban. Az aukciós katalógusban a kép Rembrandt munkájaként, Rafael arkangyal megnevezéssel, mint Az angyal elhagyja Tóbiás családját témájú mű első gondolata szerepelt. A katalógus leírását Charles Courtry (1846-1897) párizsi grafikusművész illusztrálta a képről készített rézkarccal (48. kép). Ezen az aukción Vincent van Gogh öccse, Theo is megcsodálta az Angyalt, és élményét levélben osztotta meg bátyjával: „Másnap nyilvános aukción árverezték Rembrandt egyik vázlatát; jó lenne, ha láthatnád! Gábriel arkangyalt ábrázolja álló helyzetben, ahogyan a Híradás a pásztoroknak rézkarcán, a mennyben. Mennyire csodás! A színek elég világosak maradtak; ezek eredetileg talán mind sárgák voltak. Az árnyékok a tőle megszokottnál színesebbek, és valószínűleg erősen hangsúlyozta a kék, zöld és ibolyaszíneket, de az összhatás és a harmónia így is tökéletes."

12 Válaszában a festő a következőket írta: „Szívesen megnézném azt a Rembrandt képet, amelyet legutóbbi leveledben említesz."

13 Egy nem sokkal későbbi levélben megköszöni Theónak, hogy elküldte neki a festmény után készült rézkarcot.

14 Az 1889. augusztus elején írott levelében ismét szóba hozza az Angyalt: „Még egyszer köszönöm neked a szép Rembrandt utáni rézkarcot. Nagyon szeretném látni a képet és megtudni, életének mely periódusában festette [Rembrandt]. Ez a kép Fabritius rotterdami portréjával és a Galerie Lacaze-beli Vándorral együtt különleges csoportot alkot, amelyben az emberi lény képmása valami ragyogóvá és vigasztalóvá alakul át."

15 Van Gogh ugyanez év őszén Saint-Rémy-ben, a rézkarc alapján, az eredetihez képest kétszeres nagyságban megfestette az Angyalt (49. kép).

16 A hullámos, barna hajú isteni küldött élénk kék háttér előtt, kékesfehér tunikában és szárnyakkal jelenik meg, feje körül 11 A festmény az egykori Schloss gyűjtemény 1998. július l-ig még lappangó darabjainak katalógusában Rembrandt neve alatt szerepel, Un Ange sous les traits de Titus címmel, lásd <www.francé. diplomatie.fr/archives/dossiers/schloss/index ang.html>. 12 The Complete Letters of Vincent van Gogh, trans. J. van Gogh-Bonger, ed. R. Harrison, London 1991, vol. 3, 544, no. T10 (Párizs, 1889. június 16.) 13 Ibid., 186, no. 596 (Saint-Rémy, 1889. június 25.) 14 Ibid., 194, no. 601 (Saint-Rémy, 1889. augusztus 22.) 15 Ibid., 195, no. 602 (Saint-Rémy, 1889. szeptember 3. vagy 4.) 16 Olaj, vászon, 54 x 64 cm, lappang, lásd L' opera compléta di Van Gogh e i suoi nessi grajici, vol. 2, a cura di P. Lecaldano, Milano 1971, no. 747, ugyanakkor a 747a számon nem Courtry rézkarcát reprodukálták. A Van Gogh által festett angyal színes reprodukcióját lásd I. F. Walther-R. Metzger, Van Gogh. The Complete Paintings, Köln 1993, 576-578, 543. A fenti monográfusok nem Van Gogh Theóhoz írt levelére hivatkoznak, hanem egy Emile Bernardhoz írott levélre, amelyben a festő Rembrandt egy másik képéről beszél. Első alkalommal 1956-ban, a müncheni Haus der Kunstban rendezett kiállítás katalógusában utaltak Theo és Vincent levelezésére, illetve a Courtry-féle rézkarca, de csak Van Gogh festményét reprodukálták, lásd Vincent van Gogh 1853-1890, Ausst.-Kat., Haus der Kunst, München 1956, Nr. 147.