Kárpáti Zoltán - Liptay Éva - Varga Ágota szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 101. (Budapest, 2004)
ANNUAL REPORT 2004 - A 2004. ÉV - PUBLICATIONS - KIADVÁNYOK - Czére Andrea, 17. századi olasz rajzok a budapesti Szépművészeti Múzeum gyűjteményében. Szakkatalógus
A konferencia alkalmat nyújtott arra is, hogy kiállítások cseréjét egyeztessük. A Szépművészeti Múzeum 2008-ban 16. századi németalföldi rajzgy üjteménye legszebb lapjait küldi a párizsi Louvre-ba. A Louvre viszonzásként francia rajzkiállítást készít elő számunkra. A stuttgarti Staatsgalerie német reneszánsz rajzokból ajánlott fel kiállítást, amelyért cserébe a Majovszky gyűjtemény válogatott rajzait fogadja 2007-ben. A konferencia tiszteletére a Szépművészeti Múzeum bemutatta az Esterházyörökség című kiállítását, amelyről e folyóiratban is olvashatnak (191-193. oldal), az esztergomi Keresztény Múzeum Antoni Waterloo tájrézkarcaiból rendezett tárlatot. Budapesten a Magyar Nemzeti Galériát és a Széchényi Könyvtár Kézirattárát, kirándulások keretében pedig Esztergom, Eger és Szentendre múzeumait, képtárait látogattuk meg a konferencia részvevőivel. CZÉRE ANDREA KIADVÁNYOK ANDREA CZÉRE, 17TH CENTURY ITALIAN DRAWINGS IN THE BUDAPEST MUSEUM OF FINE ARTS. A COMPLETE CATALOGUE, Szépművészeti Múzeum, Budapest 2004, 348 oldal, angol szöveg, 98 színes és 416 feket-fehér illusztráció, ISBN 963 7441 96 4 Czére Andrea gyűjteményi katalógusát a múzeum adta ki 2004-ben, angol nyelven. Az eleddig első és egyetlen hasonló munka, Gerszi Terézé a 16. századi németalföldi rajzokról 1971-ben Amszterdamban jelent meg, és igencsak magasra állította a mércét; iskolát teremtett. A következő nagy merítés, a 17. századi itáliai rajzoké, amelynek eredményét most tarthatjuk a kezünkben, nem kevesebbre vállalkozott, mint az egyetemes rajzművészet legnagyobb, mindmáig etalonnak számító korszakából Budapestnek jutott, jelentős kollekció tudományos feldolgozására. A gyűjtemény nagy része - ezé is -, amint azt a 2002-ben Rómában, 2004-ben pedig a múzeum falai között megrendezett kiállítás is hirdeti, Esterházy-örökség: a magyar állam által 1870-ben a családtól megvásárolt mügyűjtemény több mint három és félezer rajzot számlált, amiből kétszázhat illik a jelen kötetbe. További provenienciájuk is ismert, az Antonio Cesare Poggitól vásárolt együttes egy része az angol festő, Sir Joshua Reynolds gyűjteményéig vezethető vissza. Miklós herceg korábbi, 1804-es szerzeménye pedig a nürnbergi selyemgyáros és kereskedő, Paulus von Praun már gyakorlatilag kortársi, az 1600-as évek elején Bolognában megszerzett rajzkollekciójából való. A könyvben statisztikai kimutatással is szemléltetett gyüjtéstörténet manapság szakmánk önálló ága: a budapesti lapok tíz évvel ezelőtt szerepeltek Nürnbergben a Praun-féle Kunstkabinettnek szentelt kiállításon. A múzeumi munka során legtöbbször mégis azt reméljük a származás fáradságos felgöngyölítésétől, hogy az egyszer elvezet magához az alkotóhoz. A jeles gyűjteményekből származó rajzok - s mint ilyen, megemlítendő Delhaes István 20. század eleji bécsi gyűjteménye - már valamiféle attribúciós prekoncepcióval érkeznek. Ezek felülvizsgálata, igazolása, esetenkénti „felülírása" tudományosan
