Kárpáti Zoltán - Liptay Éva - Varga Ágota szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 101. (Budapest, 2004)
ANNUAL REPORT 2004 - A 2004. ÉV - TEMPORARY EXEIIBITIONS - IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁSOK - „Eredeti másolat." Balló Ede művészi másolatai
„EREDETI MÁSOLAT" BALLÓ EDE ÉS XIX. SZÁZADI MAGYAR KORTÁRSAINAK MŰVÉSZI MÁSOLATAI A RENESZÁNSZ ÉS BAROKK FESTÉSZET REMEKMŰVEI UTÁN Budapest, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Barcsay Terem 2004. szeptember 30-november 20. Rendezte: Gosztola Annamária és Révész Emese „ Eredeti másolat. " Balló Ede és XIX. századi magyar kortársainak művészi másolatai a reneszánsz és barokk festészet remekművei után, szerk. Révész Emese, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest 2004, 151 oldal, magyar és angol szöveg, 60 színes illusztráció, ISBN 963 7165 23 1 Balló Ede (1859-1936) portréfestő, rajztanár és klasszikus mesterművek másolója 1934ben adományozta a Szépművészeti Múzeumnak száz tételes, mind a szakma, mind a közönség által igen nagyrabecsült másolatgyűjteményét. Ezt követően a festmények az épület második emeletének azon termeiben kerültek kiállításra, amelyeket Balló a saját, pontosabban alapítványa költségén alakíttatott ki Hikisch Rezső építész vezetésével. (Később a Tanulmányi Gyűjtemény költözött ide, ma a holland állandó kiállítás egy része látható itt.) A művek háború utáni helyzete már kedvezőtlenebbül alakult. A múzeumok gyűjtőkörének az 1950-es években megkezdődött és évtizedekig elhúzódó rendezése, egységesítése, illetve a másolatok létjogosultságát megkérdőjelező szemléletváltozás következtében a festmény- és gipszkópiák további sorsának kérdése háttérbe szorult. A másolatokat az állandó kiállításról száműzték, őrzésük, állagmegóvásuk és kezelésük - még minimálprogram mellett is - évtizedeken át komoly terhet rótt és ró ma is az intézményre. 2004 februárjában, amikor a Képzőművészeti Egyetem kiállításra kérte a másolatok csaknem harmadát, alkalom kínálkozott arra, hogy az immár hetven éve méltatlanul mellőzött másolatgyűjtemény sorsa némileg rendeződjön. A kölcsönzésre szánt műveket kiállítható állapotba kellett hozni és publikálásra alkalmas módon dokumentálni. A kiállított másolatok nemcsak azt tükrözték pontosan, hogy Balló milyen kiváló kvalitásérzékkel választotta ki a másolásra szánt műveket, hanem azt is, hogy a legkülönbözőbb stílusú és korú mesterművek festési modorát mennyire megbízhatóan adta vissza. Lehetőség nyílt valamennyi általa kedvelt festőfejedelem, mindendekelőtt Velázquez és Rembrandt közvetett bemutatására, de néhány korai példa (Jan van Eyck, Rajnavidéki Mester) mellett a kiállítás bepillantást engedett abba is, hogyan másolta Balló az olasz reneszánsz (Giorgione, Raffaello, Tiziano), a holland aranyszázad (Frans Hals, Vermeer van Delft, Pieter de Hooch, Jacob van Ruysdael, Nicolas Maes, Carel Fabritius), vagy akár a flamand barokk nagymestereinek (Rubens, Van Dyck) alkotásait (62. kép). Régi adósságot törlesztettünk azáltal, hogy a kiállításhoz kapcsolódó katalógusban lehetőség nyílt bemutatatni Balló Edének, a Szépművészeti Múzeum történetének első évtizedeiben oly meghatározó szerepet betöltő egyéniségnek a munkásságát, illetve összeállítani másolatainak jegyzékét.
