Kárpáti Zoltán - Liptay Éva - Varga Ágota szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 101. (Budapest, 2004)

ANNUAL REPORT 2004 - A 2004. ÉV - TEMPORARY EXEIIBITIONS - IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁSOK - Joan Miró műveinek kamarakiállítása

kilencvennégy rajzot. Egy kisebb, magyar-angol katalógus pedig rövid bevezető esszét követően listába foglalja az összes Budapesten kiállított művet. A tárlattal egy időben jelent meg a Szépművészeti Múzeum teljes 17. századi olasz rajzgyűjteményének angol nyelvű szakkatalógusa, amelyről lentebb olvashatnak. CZÉRE ANDREA JOAN MIRÓ MÜVEINEK KAMARAKIÁLLÍTÁSA 2004. július 1 - szeptember 30. Rendezte: Maria José Salazar Herrería Joan Miró 1893-1983, szerk. Türk Tímea-Újvári Péter, Szépművészeti Múzeum, Budapest 2004, 163 oldal, magyar és angol szöveg, 48 színes illusztráció, ISBN 963 7063 005 Éppen kétszer annyi művel szerepelt a 20. század egyik legnevesebb és máig töretlen népszerűségnek örvendő katalán művésze a Szépművészeti Múzeumban, mint négy évvel korábban, a Klee-Tanguy-Miró című tárlaton. Annak a nagysikerű vándorkiállításnak is a harmadik állomása volt Budapest. Joan Miró gazdag oeuvre-jét az új kamaratárlaton negyvennyolc alkotás, a festmények mellett bronzszobrok, illetve nagyméretű sokszorosított grafikai lapok képviselték. A müvek a madridi Museo Nációnál Centra de Arte Reina Sofia kollekciójából kerültek ki. Noha a spanyol múzeum csak meglehetősen későn, Picasso születésének centenáriuma alkalmából, 1980-ban jutott az első Miró képhez, sikerült elérni, hogy három évvel később, a művész halála után elinduló szisztematikus beszerzés során a gyűjteményben a mester minden alkotói korszaka képviselve legyen, s mint tapasztalhattuk, műfaji megszorítások nélkül. A kiállításon bemutatott válogatás Miró késői, letisztult és érett munkáit sorakoztatta fel (61. kép). A legkorábbi alkotás, az 1935-ben készült Férfifej szinte kilóg a sorból, hiszen egyedüli reprezentánsa azoknak a „vad képeknek", amelyekben a festő saját szavaival élve a „festészet megölésére" tett kísérletet. A szobrok előzményeit azok a húszas évek közepén készült kollázsok és a talált tárgyakból „véletlenszerűen" összeállított plasztikák mutatják, amelyekben formailag a szürrealisták automatizmusa kel életre. A művésznek a párizsi Blomet utcai csoporttal való szoros kapcsolatát idézik ezek a konstrukciók. Mirót későbbi bronzszobraiban már a talált tárgyak tudatos összeillesztésének problémája foglalkoztatja. Ezek közül kilencet mutatott be a kiállítás. A plasztikák többsége az 1960-as évek második felében készült, témájukat tekintve pedig a feminin és a maszkulin világ szürreális, ironikus és egyben dekoratív szimbiózisát jelenítik meg. A heterogén tárgyak a patinázott bronz homogén öntvényébe épülve sem veszítik el saját karakterüket, hanem együttesen teremtenek egy törékeny, minden részletében labilis, de mindezzel együtt vidám víziót. A szobor felületébe vésett prehisztorikus, leginkább hieroglifákra emlékeztető jelszövevények teremtik meg Mirónak azt a vizuális szótárát, autonóm képzőművészeti nyelvét, amely oly alkalmassá tette a műfajok közötti átjárhatóságot.