Kárpáti Zoltán - Liptay Éva - Varga Ágota szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 101. (Budapest, 2004)
ANNUAL REPORT 2004 - A 2004. ÉV - TEMPORARY EXEIIBITIONS - IDŐSZAKI KIÁLLÍTÁSOK - Az Esterházy-örökség. A Szépművészeti Múzeum 17. századi olasz rajzai
tette ki. Müveik számát tekintve is rangos helyet kaptak az olyan neves alkotók, mint a barokk művészet előfutáraiként értékelt Ludovico, Agostino és Annibale Carracci, valamint tanítványaik és követőik, köztük Domenichino, Guido Reni és Francesco Albani. A bolognai rajzmüvészet két legegyénibb képviselőjétől, Guercinótól és Simone Cantarinitől szintén számos rajzot őriz a gyűjtemény, melyek nagy része helyet kapott a kiállításon is. A római iskola képviselői közül Giovanni Baglione, Pier Francesco Mola, Pietro da Cortona, Carlo Maratta, Giacinto Calandrucci, Guglielmo Cortese lapjai érdemelnek külön említést. A lombard művészek köréből Daniele Crespi és Giulio Cesare Procaccini gyűjteményünkben őrzött alkotásai életmüvük perspektívájában is kiemelkedő teljesítményeknek számítanak. A lombard csoporthoz hasonlóan szerényebb számú genovai lapok között Giovanni Andrea Ansaldo és Giovanni Benedetto Castiglione művei intenzív, és az olasz rajzművészetben kevésbé szokásos színhasználatuknak köszönhetően a legvonzóbbak. A nápolyi iskola rajzmüvészetét a Rómában is sikeres Salvator Rosa legjellemzőbb alkotásaihoz sorolható improvizatív tollvázlatai képviselték. Számos rajz és vázlat ma is fellelhető freskók és olajképek előkészítését szolgálta. Annibale Carracci két híres alaktanuhnánya, a Bacchánsnő és az Amorett a Palazzo Farnese Galériájának mennyezetképéhez, a freskó középmezőjét betöltő Bacchus és Ariadné diadalmenetéhez készült, és a gyűjtemény legtöbbet kiállított és legismertebb művei közé tartozik. Domenichino klasszicista angyalfeje részlettanulmány a római San Luigi dei Francesi-templom Polet kápolnájának Szent Cec'z'/z'a-freskóihoz, míg Guido Reni korai, caravaggicszk Szent Péter keresztre feszítése a Vatikáni Képtár festményének kompozícióvázlata. Giovanni Benedetto Castiglione egyik rajza, az Allegória a mantovai uralkodó pár tiszteletére a művész genovai magángyűjteményben lévő képeinek előtanulmánya. Guercino Dávid diadalát ábrázoló kompozíciórajza (60. kép) azzal az eredetileg a római Galleria Colonna gyűjteménybe készült képpel függ össze, amelyet ma az angliai Burghley House gyűjteménye őriz. Két Szent Péter kereszteléseit ábrázoló festői, lavírozott kompozícióvázlat a római késő barokk vezető festőjétől, Carlo Marattától a római Szent Péter-bazilikába szánt képek előmunkálataiba enged bepillantást. Míg a bazilikába mozaikok készültek róluk, a tanítványok által kivitelezett olajképek az urbinói San Francesco templomba kerültek. Salvator Rosa Prométheusza egyike a művész azon friss és spontán vázlatainak, amelyek a római Galleria Nazionale dell'Arte Antica festményéhez készültek. A rajzok legnagyobb része a legjelentősebb magyar magángyűjteményből, az Esterházy hercegek kollekciójából származik, ezért kapta a kiállítás az Esterházyörökség címet. A bemutatott rézkarcok részben a rajzokkal is képviselt művészek munkásságáról alkotott képet tették teljesebbé, részben pedig azokat a művészeket emelték a nézők látókörébe, akiktől a gyűjtemény nem őriz sajátkezű rajzokat, mint Stefano della Bella, Jusepe de Ribera és Pietro Testa. Az olasz és magyar változatban készült és az Akadémiai Kiadó által megjelentetett reprezentatív katalógus összefoglalja az olasz barokk rajzmüvészet történetét, a budapesti olasz rajzok gyűjtemény történeti előzményeit, majd színes reprodukciók kíséretében hosszabb katalógustételekben elemzi a Rómában is kiállított legszebb
