Kárpáti Zoltán - Liptay Éva - Varga Ágota szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 101. (Budapest, 2004)
ANNUAL REPORT 2004 - A 2004. ÉV - PERMANENT EXHIBITIONS - ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSOK - A Régi Képtár új állandó kiállítása
A 2004. ÉV ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSOK A RÉGI KÉPTÁR ÚJ ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSA Rendezte: Balogh Ilona, Ember Ildikó, Fábry Eszter és Gosztola Annamária Amikor 1998-ban az épület állatkerti szárnyának kiürítése majd felújítása miatt a másik oldalon A Régi Képtár- másként címmel megrendeztünk egy „átmeneti állandó kiállítást", a szándékunkat ismertető cikk végén némi optimizmussal utaltam rá, hogy a rekonstrukció után azért „egészen másként" szeretnénk bemutatni a gyűjteményt. 1 Alig bíztunk akkor abban, hogy 2003-ban valóban elkezdődhet a visszaköltözés, és 2005 tavaszán elmondhatjuk, hogy a Képtárnak a Városliget felé eső szárnyában látogatható a német és osztrák, flamand és holland, valamint a spanyol gyűjteményrészeket reprezentáló új állandó kiállítás. A világ számos múzeumának állandó kiállítása újabban élte meg átalakulását, és ez a folyamat természetesen a Szépművészeti Múzeumot sem hagyta érintetlenül. Megérett az idő, hogy a korábbi, Pigler Andor nevéhez kötődő kiállítást raktárakból kiemelt régi és új szerzeményekkel kibővítve, módosítsuk a gyűjtemény bemutatásának koncepcióját. Arra törekedtünk tehát, hogy a lehetőségekhez mérten minél sokrétűbben mutassuk be a Régi Képtár világviszonylatban is jelentős anyagát, a korszerű kiállításrendezési elveknek megfelelően. A kiállítás gazdagodása eddig ritkán, vagy alig látható művekkel egyben azt eredményezi, hogy a jelenlegi állandó kiállítás jobban tükrözi a régi európai festményekből múzeumunkban őrzött, mára már közel háromezer képet magába foglaló gyűjtemény belső arányait. Hét évvel ezelőtt a kényszer szülte sűrített elrendezést arra használtuk fel, hogy az egyes mesterek, iskolák kölcsönhatásait, a festészeti tendenciák közötti összefüggéseket szemléltessük, egyszersmind felidézve a régi galériák rendezési stílusát. Most, amikor visszanyertük a felújított területet, lehetőség nyílt arra, hogy lényegesen több művel illusztrálva kísérjük végig az európai festészet adott korszakainak történetét, alapvetően egy lineáris elrendezésben, ahol jobban érvényesülhetnek az egyes művek is. Az erre az alkalomra elkészült restaurálások nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a kiállításrész valóban az újdonság erejével hasson. Ember I., A Régi Képtár állandó kiállításának átrendezéséről, Bulletin du Musée Hongrois des BeauxÁrts 88-89 (1998), 235-240.
