Kárpáti Zoltán - Liptay Éva - Varga Ágota szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 101. (Budapest, 2004)
Barent Fabritius Manoah áldozata újra Magyarországon
A hordozó közvetlen vizsgálata egyértelművé tette, hogy a képet valóban szétfürészelték: az öt függőleges deszkából összeillesztett tábla a felső éle mentén van elvágva, míg a többi oldalon a deszkák néhány centiméteres elvékonyítása látható. 39 Amennyiben hitelt adhatunk a korabeli elbeszélésnek, miszerint az angyalt azért vágták ki a képből, mert a gyűjtőnek csak ez tetszett belőle, akkor nem valószínű, hogy eredetileg sokkal több látszott volna alakjából. Az infrakamerával végzett vizsgálatok nem mutattak ki átfestést az alárajzolás nélkül, alia prima megfestett képen, tehát nincs nyoma annak, hogy az angyal lábainál választották volna szét a táblát. A festő ezek szerint nem követte pontosan a bibliai szöveget, amely szerint az angyal a lángból emelkedett fel. Ez esetben alakja talán felhők közül bontakozott ki, hasonlóan például Nicolaes Maes Ábrahám és Izsák képének angyalához, e feltevés bizonyítására azonban nincs mód. 40 Az viszont valószínű, hogy a kiterjesztett szárnyak a jelenleg láthatónál nagyobb részben, esetleg teljes egészükben láthatók voltak, továbbá az is, hogy az angyal Manoah-ra és feleségére tekintett le, így szárnyainak szélessége és pillantásának iránya nagyjából kijelöli feltételezett helyét a kompozícióban. Az ily módon rekonstruált kép körülbelül 90/100 cm magas lehetett; szélességén pedig feltehetőleg nem változtattak, így az megegyezhetett a Manoah tábla 71 cm-es szélességével (51. kép). A kérdést, miszerint egyenes, vagy mint a stockholmi és drezdai rajzokon íves záródású volt-e a kompozíció, ma már nehéz megválaszolni. 41 Mindenesetre a korabeli ábrázolásoktól eltérően a festő nem táji, vagy más környezetbe, hanem valőrökben gazdag, sötétbarna háttér elé helyezte a jelenetet. Az alakok méretének egyezése, valamint Bredius és Hofstede de Groot fent idézett beszámolói igen valószínűvé teszik a két rész egykori összetartozását. Barent Eabritius szerzőségét - Sumowski kevéssé indokolt kételyétől eltekintve - a Gerhardt gyűjteménybeli kép kapcsán senki nem vitatta. 42 Hofstede de Groot a Manoah táblát Fabritius 1653-ban festett, szignált Szent Péter Cornelius házában képével érezte rokon felfogásúnak (47. kép). Az analógia rendkívül találó, hiszen a két kép A technikai vizsgálatok elvégzését ezúton is köszönöm Fáy Andrásnak. Nicolaes Maes, Ábrahám és Izsák, 1653-1654, amerikai magángyűjtemény, lásd Rembrandt. A Genius and his Impact, ed. A. Blankert, exh. cat., National Gallery of Victoria, Melbourne 1997, 300-301, no. 64. Csak a Rembrandt4skolához tartozó művészek Manoah áldozata képein is igen különféle angyal alakokkal találkozhatunk. Rembrandt 1637-ben festett, Az angyal elhagyja Tóbiás családját (Párizs, Louvre) képének isteni küldötte a többi szereplőnek háttal, felfelé repül el, amely motívumot a mester Heemskerck azonos témájú metszetéről kölcsönözte, s amely angyalalak azután feltűnik például a Rembrandt-tanítvány, Govaert Flinck Manoah áldozata (1640, Kingston, Queens University, Canada, Agnes Etherington Art Center) képén is. A két témát egyébként már Rembrandt mestere, Pieter Lastman is igen hasonlóan ábrázolta; lásd Im Lichte Rembrandts. Das Alte Testament im Goldenen Zeitalter der niederländischen Kunst, Hrsg. Ch. Tümpel, Ausst.-Kat., Münster-Amsterdam-Jerusalem-Zwolle 1994, 71-72. Az íves megoldás a ritkább, de számos esetben alkalmazta Rembrandt és tanítványai is: Rembrandt, Mária és Erzsébet találkozása, Detroit Institute of Arts; Fiatal nő az ágyban, Edinburgh, National Gallery of Scotland; Önarckép, London, National Gallery; Lázár feltámasztása, rézkarc; Pásztorok imádása, München, Alte Pinakothek; Gerard Dou, Önarckép, magángyűjtemény; Govaert Flinck, Fürd()ző Diana, London, National Gallery. Sumowski 1957-1958 (28. j.), 3095, Nr. 2066. Sumowski a Gerhardt gyűjteménybeli táblát és az angyalt ábrázoló részt is csak régi fotókról ismerhette.
