Kárpáti Zoltán - Liptay Éva - Varga Ágota szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 101. (Budapest, 2004)
Protomé-díszes bronzhydria
ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KONKLÚZIÓ Mint láttuk, sok jel utal arra, hogy a budapesti hydria a 7. század második felében keletkezett. Ezen az időszakon belül azonban pontosabb keltezéshez már kevés támpont áll rendelkezésre. A forma elemzése azt mutattta, hogy a hydria kora legkésőbb a 7. század végére tehető. Korábbi keltezést ajánlanak többek között a protomék, mivel ezek, mint fentebb megállapítottuk, 650 körüli előképeket követnek. Elemzésünk eredménye szerint a 625 és 615 közötti évekre keltezhetők. Egyelőre ezt a keltezést tekinthetjük érvényesnek a hydriára vonatkozólag is, amíg új, esetleg újabb leleteken nyugvó adatok másfajta eredményt nem tesznek valószínűbbé. Mint a fentiekben bemutattuk, egy sor részletmegfigyelés utal arra, hogy a hydriát spártai műhelynek kell tulajdonítanunk. Egy általános jellegű megjegyzést kell még itt hozzáfűznünk: nem létezik egyetlen más műhelyközpont sem az archaikus korban, amelyből olyan nagy számú épen megmaradt vagy töredékes bronzhydria származik, mint a spártai-lakónból. 72 Ennek ellenére jogosnak tűnik néhány általános és specifikus jellegű kétely. Először is nem szabad elfelejteni, hogy a Spárta és Samos közti szoros művészeti kapcsolat pontosan az itt szóban forgó korszakban (kb. 650-550) időnként megnehezíti, hogy megkülönböztessük egymástól a két műhelyközpont alkotásait. 73 Másrészt a budapesti hydria esetében különösen az emberfej-protomés díszítés az, ami kétségeket ébreszt. Az ide vágó párhuzamokat néhány kutató megalapozott érvek alapján samosinak tekinti. 74 Ezen felül figyelembe kell venni az oroszlánprotomé stílusát is, amely nem könnyen illeszthető a megszokott lakón oroszlánábrázolások közé. Jóllehet idáig, amennyire ismeretes, egyetlen bronzhydria sem került elő Samoson, mégsem lehet kizárni, hogy léteztek ilyenek. Ilyen ritkaság lehet a budapesti hydria. 75 Másfelől azonban el kell ismerni, hogy a fentiekben első ízben kimutatott szoros kapcsolat alapján, amely a budapesti hydria protoméit és elhelyezésüket a száj perein szélén a lakón perirrhantérionokéval köti össze, inkább a lakón meghatározás felé billen a mérleg. CONRAD M. STIBBE Fordította: Bencze Ágnes A legújabb kutatás szerint több, mint hatvan példány lakón, lásd Stibbe 2004 (9. j.); ehhez jönnek még az ott be nem mutatott hydriák, mintegy húsz példány, amelyeknek a fülét ruhátlan ifjúalak alkotja, lásd C. M. Stibbe, Agalmata, Studien zur griechisch-archaischen Bronzekunst (2005), 275-277: „Die erste Sparta Gruppe", B1-B7 és „Die dritte Sparta Gruppe", G1-G13. Ez érvényes például egy samosi bronzszobrocskára, amelyet éppúgy tekinthetnek samosinak, mint lakónnak, lásd Stibbe 2000 (3. j.), 169-172. figs. 113-114. Ibid., 20, 24. j. Lásd Stibbe 2005 (2. j.), 33.
