Kárpáti Zoltán - Liptay Éva - Varga Ágota szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 101. (Budapest, 2004)
Protomé-díszes bronzhydria
a világosan kidomborodó szarvlemezek elkülönülnek a fej hátsó részének bekarcolt keresztekkel borított felületétől, egy vonalak között pontsorból álló kettős sáv jelöli a fej és a nyak közti átmenetet; ez utóbbit hat bekarcolt hullámvonallal is megkülönböztette a kézműves. Az edényfül fogójának kidolgozása is elegánsabb, amennyiben az oroszlánfej fölött enyhén íves és fölfelé kihajló vonalban emelkedik, középvonalán pedig még egy vonalpár díszíti. Felső végénél hiányzik a bepontozott háromszögek sora, amely a korai hydriákon az átmenetet jelöli; ennél az edényfűlnél két bevésett vízszintes vonal elegendőnek bizonyult erre. A fül további része mindenesetre letört, csak a fül véget megerősítő kosfejek egyike maradt meg. 65 Ez a fej olyan határozottan fordul lefelé, hogy ismét az az érzésünk, mintha „légifelevételt" látnánk, akárcsak az oroszlánprotomék esetében. Újabban vált ismertté a szokatlan módon a felső fülvégén kosfejekkel díszített hydria-változat egy korábbi példája. 66 Egy másik, későbbi példával alább foglalkozunk. A krétai edényfulet körülbelül egy nemzedéknyi idő választhatja el a budapesti hydriától. 67 Még tovább vezet a hydriák feljődéstörténetében egy Psophisban (ma Tripotamos, Élis) előkerült edényfúl. 68 Alsó csatlakozását ennek is fél-rotellák közé fogott oroszlánprotomé díszíti. A felső csatlakozáson kosfejek láthatók, amelyek egyértelmű kapcsolatot mutatnak a krétai edényfüllel. A tárgyat már Diehl lakón minták északpeloponnésosi utánzataként határozta meg. 69 A hydriafül mindenesetre annak a szívós hagyománynak a bizonyítéka, amely a 7. század második felétől kezdődően még a 6. században is tovább élt. 70 Valószínűleg egy korábbi, talán lakón előkép archaizáló, korinthosi utánzatával állunk szemben. 71 A párhuzamot képező darabok és lelőhelyeik (Olympia, Kréta és ÉszakPeloponnésos) vizsgálata világossá tette, hogy egyelőre még nem lehetséges ezek alapján meghatározni a hydria mühelyközponfját. A budapesti hydria és az olympiai edényfül közti szoros stíluskapcsolat legfeljebb arra a feltevésre vezethet, hogy mindkét darab egy és ugyanazon műhelyből származik, amely nagy valószínűséggel a Peloponnésoson vagy éppen Lakóniában működött. Fontos továbbá az a megállapítás, hogy mindkét darab az alsó fülvégen oroszlánprotoméval díszített csoport első generációjába, ennél fogva pedig valószínűleg a görög bronzhydriák legkorábbi csoportjába tartozik. 65 Diehl 1964 (63. j.), Taf. 1,1 felvétele még mutatja a szegecset, amely a fogó és a kosfej közti összekötő elemen és a hydria peremén haladt keresztül. 66 Lásd Stibbe 2004 (9. j.), 19, figs. 22-24. 67 Gauer 1991 (18. j.), 145: „hocharchaisch (Anfang des 6. Jhs.)." 68 Patras, Régészeti Múzeum, ltsz. 70-71, magassága: 19,0 cm; lásd C. Rolley, Hydries de Bronze le Péloponnèse du Nord, Bulletin de correspondance hellénique 87 (1963), 473, no. 3., figs. 18-20; Herfort-Koch 1986 (9. j.), 85, Nr. K 23 (irodalommal); Stibbe 1992 (9. j.), 46-47, 60, no. M3; Stibbe 1996 (20. j.), 376 és 113.J.; Stibbe 2005 (2. j.), 28-29, no. 4. 69 Diehl 1964 (63. j.), 8; Herfort-Koch, 1986 (9. j.), 85, Nr. K23 egyértelműen lakón alkotásként kezeli. 70 A viszonylag keskeny és vékony fogótípus, akárcsak a hosszúkás féltekercsek, a 6. század harmadik negyedére tehető keletkezési időpontra utalnak. Ugyanez mondható el az itt megőrződött oldalfülekről is, amelyeknek egészen pontos párhuzama ismeretes Korinthoszból, lásd Stibbe 1992 [9. j.], 49, fig. 67. 71 Lásd Stibbe 2005 (2.j.), 28.
