Kárpáti Zoltán - Liptay Éva - Varga Ágota szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 101. (Budapest, 2004)
Protomé-díszes bronzhydria
Eltérően az emberi protoméktól, az oroszlán-protomé felülnézetben jelenik meg. Nem úgy lóg le, mint egy lenyúzott bőr, hanem ugrásra kész, támadó tartásban ábrázolták. 43 A régebbi hydriákon az állatokat gyakran jelenítik meg felülnézetből, ahogyan azt például a fölső fül végek kígyófejeinek esetében látjuk. 44 Esetleg úgy is értelmezhetjük, hogy az oroszlán, teste alól kibukkanó mancsaival, nem annyira támadásra kész, inkább egyszerűen fekszik (14. kép). 45 Akárhogyan is, a budapesti oroszlánprotomé fenyegetően pillant fel. Arcát mélyen bevésett és egyenetlen kivitelű barázdák tagolják: 46 mindenekelőtt eltérő a fejen a szemek kialakítása (40b kép), ami szintén lakón sajátosság. Egyéb tekintetben sokban különbözik a Lakóniában leginkább bevett oroszlántípustól; 47 ennek jellegzetessége többek között a kiugró, gallérszerü sörény, amely erről a példányról hiányzik. 48 Különösen feltűnő az orr körüli rész rajzolata. A hosszúkásán kidomborodó orr helyett, amelyet olykor a vicsorgást jelző jellegzetes ráncokkal látnak el, valamint a palmetta alakú pofa helyett széles, kerekded formát látunk, amelyet felül kettős félkörvonal határol. Hasonló félkörök jelölik a szemöldökráncokat észak-szíriai bikaprotomék homlokán, ahonnan a motívumot a hydria mestere átvehette. 49 Ebben az esetben egy motívum téves felhasználásáról lenne szó. Hasonló tévedések ezen kívül is megestek a hydria mesterével. Az oroszlán bőrét körben mindenütt pontozással jelölte. Ezt az eljárást gyakran alkalmazzák állat- és emberalakok szőrzetének jelölésére, 50 a hydria mestere azonban tévesen az oroszlánokat közrefogó kígyókon is használta, pikkelyek helyett (20. kép). Lehetséges persze az is, hogy az oroszlánprotomé orrformája az asszír 43 Gauer 1991 (18. j.), 260, Nr. Hy 21. kapcsán, amely a budapesti hydria egyik párhuzama, valószínűleg csüngő protoméra gondol, amikor a „stummelartig kurzen, hängenden Pranken" kifejezést használja. A lecsüngő oroszlánbőr, amelyen az állat kinyújtott mancsai csakugyan lelógnak, csak később jelenik meg, lásd ibid., 144 sk; K. Patricia Erhart, in Animals in Ancient Art from the Leo Mildenberg Collection, ed. A. P. Kozloff, Cleveland, Ohio 1981, 134-138, nos. 113-115. 44 Vő. Stibbe 1994 (7. j.), 98, fig. 20; Stibbe 2004 (9. j.), 33, no. 44, fig. 47; 35, no. 45, fig. 49. Gauer 1991 (18. j.), Taf. 85,2; Taf. 89,1. Lásd még a kacsafejeket számos hydria nyelén (Stibbe 2004 [9. j.], 24-26, figs. 47, 49,51). 45 Az ugrásra kész kuporgás motívumát a hettita művészetből vették át, lásd H. Gabelmann, Studien zum frühgriechischen Löwenbild, Berlin 1965, 19 sk., 28. Első közlésemben erre a tartásra az „Attacking lions" összefoglaló címmel utaltam (Stibbe 2005 [2. j.]). 46 Gabelmann 1965 (45. j.), 27 szerint lakón vonás: „Zäsuren greifen tief in die plastische Substanz ein." 47 Lásd Stibbe 1996 (20. j.), 377 sk; Bieg 2002 (21. j.), 78 skk. 48 Gabelmann 1965 (45. j.), 29. Egy Amyklaionból származó fogó (talán tükörnyél) alsó vége szintén gallérsörény nélküli oroszlánprotomében végződik. A darabot közelkeleti import-tárgynak tekintették (Stibbe 1996 [20. j.] 374, Taf. 38,4-5). A típus végső soron hettita előképekre megy vissza (Gabelmann 1965 [45. j.], 18). 49 Vö. H. Kyrieleis, Stierprotomen Orientalisch oder Griechisch? Mitteilungen des Deutschen Archäologischen Instituts, Athenische Abteilung 92 (1977), 71-89, Taf. 29-38, különösen 77 sk. és Taf. 31,1-3; R. S. Young, Three Great Early Tumuli, The Gordion Excavation Final Reports, vol. 1, Philadelphia, Pennsylvania 1981, pis. 87-88. 50 Vö. egy Spártából származó, ugrásra készülő oroszlánalak lábának pontozott díszítésével (Stibbe 1996 [20. j.], 365, Abb. 3, lásd még egy athéni tülcsatlakozás kosalakjának bepontozott bőrét (Herfort-Koch 1986 [9. j.], 109, Nr. K 99, Taf. 14,2), egy lovas figura szeméremszőrzetét (ibid., 113, Nr. K 120, Taf. 16,6), egy mantineiából származó Héraklését (Vokotopoulou 1997 [28. j.], no. 88, 66), valamint egy bostoni ülő férfialak szakállát (ibid., 94, no. 76).
