Kárpáti Zoltán - Liptay Éva - Varga Ágota szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 101. (Budapest, 2004)
Protomé-díszes bronzhydria
oroszlán alakú súlyokat utánozza, mint például azét a Nimrudból származó példányét, amely ma a British Museum-ban található, mindenesetre eltúlzott és egyszerűsített formában. 51 Bármelyik feltevés helyes, mindenképpen figyelemre méltó, hogy közelkeleti előképek motívumainak közvetlen átvételével állunk szemben, mintegy a kontinentális görög hagyomány megkerülésével. Az erőteljes kígyótestek tompán lekerekített orrú fejekben végződnek. A kígyófejnek ez a korai formája különösen kezdetlegesnek hat, mivel hiányoznak róla a kora-archaikus időszakban már bevett szarvlemezek. Másfelől viszont a szemek már nem a fej tetején helyezkednek el, mint a 7. század elején, hanem természethü módon az oldalán. Ennek figyelembevételével ezt a részletet a 7. század második felére keltezhetjük. 52 Nézzük most az oldalsó füleket. Erőteljes, egyszerű, hengeres alakjuk a feltűnően vaskos fél-rotellákkal szintén megtalálható néhány korai, a lakón kézműves hagyományba illeszkedő hydrián. 53 Későbbi hydriák, mint az ártándi (32. kép), oldalsó füleinek a külső oldala már egyenesre simított, felületükön lineáris díszítést, végeiken plasztikus kacsafejeket látunk. 54 A budapesti hydria oldalfüleinek végén ezzel szemben kezdetleges „szarvakat" találunk, kivitelezésük nagyjából hasonló egy Picenumból származó, korai lakón hydria oldalfaléin látható, szarvszerű, de valamivel nagyobb plaszticitással kidomborodó motívuméhoz. 55 A „szarvak" eltérő kialakításának (23-24. kép) valószínűleg nincs nagyobb jelentősége, mindössze a kézműves változatosságra való törekvésének tulajdonítható. Hasonló a helyzet a fél-rotellák külső oldalainak változó díszítésével is: a felső oldalakon meglehetősen kezdetleges, bekarcolt rozetták, az alsókon rovátkolt belsejü félkörívek (25-26. kép). Az utóbbiakat már ismerjük az edény peremén látható emberi protomékat alátámasztó tárcsák külső oldaláról. Ez a szokatlan motívum kapcsolja a vázát egy Olympiából származó hydriafülhöz, amely, mint fentebb már említettük, valószínűleg ugyanannak a bronzműves mesternek tulajdonítható (lásd még alább). Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a fülek díszítése szegényes. Már ez a tény is a tárgy korai keletkezésére utal, hiszen a későbbi hydriáknak a szájperemén és a talpán is díszítést találunk. így például a 600-580 körül keletkezett Telestas-csoport hydriáit peremükön gyakran „metopésáv", talpukon nyelvsor díszíti. 56 Ezen felül a budapesti hydrián számos kezdetleges és nem-kanonikus vonás fedezhető fel, ami szintén korai időszakra utal. 57 Nézzük most, milyen helyet foglal el ez a hydria az ikonográfiái csoportban, amelybe tartozik. 51 F. Bron-A. Lemaire, Poids inscrit phénico-araméens du Ville siècle av. J-C, in Atti del 1° congresso internazionale di studi fenici e punici, Roma 5-10 novembre 1979, Roma 1983, 766, nr. IV; erről lásd még Bieg 2002 (21. j.), 72 sk. 52 A kígyó-ábrázolások 7. és 6. századi fejlődéséről lásd Gauer 1991 (18. j.), 153 sk., Abb. 1. 53 Lásd Stibbe 2004 (9. j.), 8 skk., figs. 16, 25; 25, fig. 47. 54 Vő. a 630-610 körűire keltezett New York-i Rosenbaum-hydriával (Stibbe 1994 [7. j.], 86 skk., figs. 7-8) és az athéni Akropolisról származó töredékes edényfüllel (Stibbe 2004 [9. j.], 27, fig. 51. 55 Ibid., 24 sk., fig. 47. 56 Lásd Stibbe 2000 (3. j.), 5:„the Second Phase", 600-580 körül. ATelestas-csoportról lásd Stibbe 2004 (6. j.), 1-8. 57 A hydria tehát az „első szakaszba" tartozik, amelynek időszaka 630—580-ig tart (Stibbe 2000 [3. j.] 5), vagy pedig a „Telestas előtti hydriák" csoportjába (Stibbe 2004 [9. j.], 8-14), amelyek készítőik kísérletező kedvéről tanúskodnak.
