Kárpáti Zoltán - Liptay Éva - Varga Ágota szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 101. (Budapest, 2004)
Protomé-díszes bronzhydria
kitöltött szemöldökökre számos párhuzam található a korai lakón bronzmüvességben. Ezt az elemet egyenesen jellegzetesnek is nevezhetjük. 36 A szemek típusához hasonlóan ez is közel-keleti előképekről származik. 37 A budapesti hydria protoméinak keltezése szempontjából döntő jelentőségű párhuzamot kínál az Olympiából származó, „középső daedalikus 1 ' karlsruhei bronzfej (39. kép); ennek alapján megállapítható, hogy a mi protoméink stílus-szempontból tőle és kortársaitól függenek, de minden bizonnyal később keletkeztek, és közelebb állnak a késő-daedalikus stílushoz, amennyiben rövidebbek és négyszögletesebbek, hegyesen kiugró állkapocs nélkül és plasztikusabban mintázva. 38 A fülek megformálása ugyan kezdetleges, de legalább jelen vannak, mint a post-daedalikus fejeken általában; a karlsruhei fejen ezzel szemben hiányoznak. 39 így tehát a hydria protoméinek keletkezési ideje minden bizonnyal a késő- és a post-daedalikus szakasz között, vagyis körülbelül 625 és 615 között keresendő. 40 Nézzük most a protoméket tartó tárcsák külső oldalának díszítését (40d kép). A félkörívet leíró, rovátkolással kitöltött sávok pontos párhuzamai nem csak a budapesti hydria fél-rotelIáinak alsó oldalán találhatók meg (40e kép), hanem egy Olympiából származó hydriafúl félrotelláinak külső oldalán is, amely a budapestiével azonos műhelyben készülhetett. Ezt az edényfület Gauer a 7. század vége 6. század eleje közé keltezi, és lakónnak tekinti. E fontos emlékre az alábbiakban még visszatérünk. 41 Vizsgáljuk meg először is a budapesti hydria függőleges fülének díszítését. A fölső fúlvéget egy szokatlan, keskeny, plasztikusan kialakított szalag alkotja, amelyet függőleges rovátkolással kitöltött sávok között pontozott háromszögek sora díszít (17. és 40a kép). Ezt a szalagot az edényfüllel együtt öntötték, és hátoldalán egy vájúszerü kiugrás található, amelybe az edény szájpereme illeszkedik. A pontozott vagy rovátkolt háromszögekből álló díszítés a korábbi típusú lakón hydriáknál, amilyen az ártándi váza (30. kép) vagy a Telestas-csoport hydriái általános. 42 Mindegyiken két bekarcolt vonal keretezi a fogó elülső oldalát, amely díszítetlen, ellentétben a későbbi hydriák függőleges fülével. Az alsó fulvégnél található végül a kígyók közé foglalt oroszlánprotomé, amelyet az alábbiakban behatóbban vizsgálunk (14. és 19. kép). 36 Lásd Stibbe 1996 (20. j.), 358, Nr. 2; 364, Nr. 4; 366, Nr. 5; hozzá még Taf. 30,5 és Taf. 33,3; Stibbe 2000 (3. j.), 76 és 84. j., 107 és 19. j., 111 ; id., Lakonische bronzene Hopliten, Antike Kunst 38 (1995), 76 és Taf. 17, 84. j. Lásd még alább az oroszlánprotomék kapcsán. 37 A szemöldök-típus valószínűleg olyan tárgyakon keresztül jutott el a lakón bronzmüvesékhez, mint az Olympiából származó bronz fej Karlsruheben vagy a már Studniczka 1928 (28. j.), 249 által idézett ciprusi bronzfej a Louvre-ban, lásd A. De Ridder. Les bronzes antiques du Louvre, vol. 1, Paris 1913-15, 7, nr. 1, pi. 3. A szemekhez lásd 29. j. 38 Lásd Jenkins 1936 (28. j.), 51, pl. VII; Késő-daedalikus csoportját a következőképpen határozza meg: „shortening and squatting of the face" és „an unmistakable increase in depth." 39 Vö. R. J. H. Jenkins, Laconian Terracottas of the Dedalic Style, Annua! of the British School at Athens 33 (1932-1933), 75 sk., pi. 11,3. 40 Protoméink hasonlósága az isthmiai perirrhantérion-figurákhoz azt valószínűsíti, hogy ezek valamivel később keletkezhettek a Sturgeon 1987 (22. j.). 45 által javasolt, 650 körüli keltezésnél. 41 Gauer 1991 (18. j.), 260, Nr. Hy 2, Taf. 89,3, Abb. 27,3. 42 Ott azonban a díszítés többnyire két szintre tagolódik, lásd Stibbe 2000 (9. j.), 10, Abb. 4., Taf. 2,1.
