Kárpáti Zoltán - Liptay Éva - Varga Ágota szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 101. (Budapest, 2004)

Protomé-díszes bronzhydria

leges fülhöz kapcsolja őket egy rejtett kar, amely a fogó alól kétfelé ágazva az edény pereme alatt húzódik, majd egy-egy félkör alakú, a perem széle fölé futó tárcsába megy át, amelyekből mintegy „kinőnek" a protomék (15. kép). Ezt a kart szegecsekkel erősítették az edény pereméhez, amelyeket a kar mindkét ágának közepén vezettek át (16. kép). A szegecsek felül durván kiugranak, ezért ólomnak látszó anyaggal fedték be őket, amely ma már csak részben maradt meg az egyik szegecsen (17. kép).

4 Az emberi protomék nem egészen azonos magasságból tekintenek vissza a nézőre. Nagyon hasonlók egymáshoz, de vannak köztük eltérések, főként a hidegen bekarcolt részletekben. Mindkettőre jellemző a lapos fejtető, az arc közel háromszög alakú körvonala, a nagy szemek, erős orr és a vastag, majdnem mintázatlan ajkakból álló száj, a csúcsosan kiálló, nagy fülek. A néző jobbja felőli fej tetejét hullámvonalak díszítik, amelyek nyilván a hajat jelképezik; a bal oldali fejen a bronzmüves mellőzte ezt a részletet. A szemek és szemhéjak vésett körvonala sem egészen egyformán kivitelezett (18. és 40c kép). A protomék alatt, az őket hordozó tárcsák elülső oldalán három-három vízszintes barázda a nyak mély ráncaiként értelmezhető (16. kép), a tárcsák külső oldalát pedig bevonalkázott félkörív díszíti (15. kép). A függőleges edényfúl fogóját fölül keskeny szalag határolja, rajta pontokkal díszített és két, rovátkákkal kitöltött sávval keretezett háromszögek láthatók (17. és 40a kép). A szalag hátoldala a száj peremhez illeszkedő formára van alakítva. A fogó elülső oldala sima, csak két-két függőlegesen bevésett vonal választja el az erősebben lekerekített hátoldaltól (14. kép). Alul szinte észrevétlenül megy át a fülvég plasztikus díszébe. Az alsó fülvég plasztikus dísze ugrásra kész oroszlán, amelynek fejét és mellső lábait felülnézetből ábrázolták (14. és 19. kép). Az oroszlán tehát stilizált formában, szinte protomészerüen jelenik meg. Fejének körvonalát, a tompaszögű fülekkel együtt, háromszög alakúnak mondhatjuk, akárcsak az emberi protomékét, ott azonban a fülek nélkül. Az oroszlánfejet mélyen bevésett vonalak tagolják. Az arc felső részét függőleges barázda bontja két félre, lent a száj környékét egy vízszintes barázda határolja. A szemeket, a szemhéjakat és a szemöldököket egyaránt mélyen bevésett vonalak jelölik, a szemeket különböző magasságban és eltérő módon (40b kép). Az orrot a pofán bevésett félköríves sáv jelzi. Egyebütt az állat bőrét felül és alul egyaránt pontozással ábrázolták. A megszokott, sugarasan rovátkolt gallér-sörény hiányzik. A két kígyó az oroszlán két oldalán tekeredik kifelé (14. és 20. kép), és egy-egy félkörívben nyugszik a hydria vállán. Fejük lapos, rövid és széles, szájuk körben bekarcolva, a szemek kétoldalt enyhén kidomborodnak. A kígyók bőrét, akárcsak az oroszlánét, pontozással díszítették. Csak a fej mögötti rész maradt mindkettőn simán. Ezeken a helyeken egy-egy szegecs lesimított vége található. Az oldalsó füleket mindkét végükön egy-egy fél-rotella díszíti (12. és 21. kép). Az egyik fél-rotella még az ókorban letört és egy szegeccsel rögzítették újra (22. kép). A fogók végein bevésett díszítés látható: sima felületű, hegyes „szarvak" (23. és 40f kép), Általában ez az anyag nem marad meg, lásd a megfelelő részt az ártándi hydrián, Magyar Nemzeti Múzeum, 31. kép és 5. j.