Kárpáti Zoltán - Liptay Éva - Varga Ágota szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 101. (Budapest, 2004)
Protomé-díszes bronzhydria
illetve rovátkolt, tompa végű „pálcák" (24. kép). A fél-rotellák keskeny peremét bevésett párhuzamos vonalak díszítik, félkör alakú külső oldaluk szintén díszített. A felső fél-rotellák külső oldalán bevésett rozettát (25. kép), az alsókén bevésett vonalakkal határolt és rovátkolással kitöltött félkörívet találunk, amely azonos típusú a függőleges fúl felső végének korongjain láthatóval (26. kép). Technikai megfigyelések 5 Mint általában, a fülek és a talp üreges öntéssel készült, 6 a szájperemet, a nyakat és a testet azonban egy lemezből kalapálták. A talpat ólomforrasztással, a füleket szegecsekkel erősítették a testhez és a szájperemhez. Összesen tizenkét szegecset, fülenként négyet-négyet használtak. A függőleges fülön a két felső szegecset a fogó és a protomék közti - a néző számára nem látható - összekötő elemen és az edényfalon vezették át, közvetlenül a perem mögött. A szegecsfejeket, amelyek ezen a helyen durván kiugranak, ólomnak tűnő anyaggal fedték el; ez csak részlegesen, az egyik szegecsen maradt meg (17. kép). 7 Az alsó fülvégen a protomé két oldalán elhelyezkedő kígyók mindegyikének nyakát egy-egy szegecs rögzíti az edény vállához. Az oldalsó fülek szegecsei mindenütt a négy fél-rotella karjainak a legkeskenyebb pontján haladnak át. Ezen a helyen az egyik kar letört, amit még az ókorban kijavítottak (22. kép). Egy meglehetősen gondatlan, igen nagy valószínűséggel modern kori tisztítás az edénytest különböző részein felszínre hozta a fém eredeti világossárga színét, míg más helyeken érintetlenül hagyta a patinaképződés, az oxidáció és az inkrusztáció folyamatának következményeit. 8 A zöld patina egy helyen a perem alatt igen jól megmaradt. Bár kevésbé egységesen, de megőrződött az edénytest érintetlen oldalának felső részén is, a függőleges fül alatt, barnás felületen, míg a vázatest alsó részén számos vörös folt látható, szintén barna alapon. A vörös szín oxidációval magyarázható. Az edény másik, tisztított oldalán a fém sárga alapszínén barna foltok láthatók. Ezeken a pontokon valószínűleg oxidáció vagy valamilyen inkrusztáció hatott a felületre. A fiil belső falán, amely szintén tisztítottnak látszik, ugyanilyen foltok mutatkoznak, ezúttal azonban lángnyelv alakúak, feketéig sötétedő elszíneződéssel. 5 E megfigyelések ideiglenes jellegűek, mivel sem anyagvizsgálati eredmények, sem a restaurátortól származó információk nem állnak rendelkezésre. 6 Mivel a füleket nem választottuk le a testről, ennek ellenőrzésére nem volt mód, ugyanakkor valószínűsíthető, mert a legtöbb edényfület, legalábbis a spártaiakat üregesen öntötték, lásd B. B. Shefton, Adriatic Links between Aegean Greece and Iron Age Europe during the Archaic and Early Classic Periods, Anemos 2 (2000), 16; lásd a 33. képet, amelyen az ártándi hydria egyik oldalsó fülének hátoldala látható. A talpat sem lehetett ebből a szempontból megvizsgálni, a restaurálást végeztető műkereskedőtől szánnazó információ szerint ólommal volt a testhez erősítve, tőle további technikai adatok nem állnak rendelkezésre. 7 Kivételes esetről van szó, a szegecsfejeket rendszerint fedetlenül hagyták, így az ártándi hydriánál, valamint a New York-i Metropolitan Museumban őrzött Rosenbaum-hydriánál, lásd C. M. Stibbe, Babyka and Knakion, Bulletin antieke heschaving 69 (1994), 90, fig. 6. 8 A tisztítást az eljárás által hagyott nyomok alapján, vélhetően folyékony vegyi anyaggal végezték.
