Kárpáti Zoltán - Liptay Éva - Varga Ágota szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 101. (Budapest, 2004)
A gamhudi koporsók gallérjai
Nílus túlpartján, Gamhuddal szinte szemben fekvő nagyváros, el-Hibeh asztalos műhelyeiben készültek a gamhudi temetőben eltemetett koporsók is. Az el-Hibehben nagy mennyiségben feltárt koporsók stílusa, az alkalmazott díszítő motívumok és azok elhelyezése az egész kompozícióban azonban kifejezetten eltérő, még a gallér közös motívumai, mint például a sakktáblaminta, a rozetták, a korongminta vagy az ékké stilizált lótuszsor is más elrendezésben, kidolgozásmódban vagy akár mennyiségben szerepel. 83 Ráadásul el-Hibehben nincs nyoma hasas koporsóknak. Ezrével készültek a koporsók Akhmimban, 84 és tekintettel arra, hogy milyen gyakran vették a vízi utakat igénybe, a nagy távolság ellenére ez a város is számításba jöhetne, mint készitési hely. Itt hihetetlenül nagy mennyiségben ontották a műhelyek a halotti felszereléseket, gyakran használtak hasas koporsókat, de romboid koporsók is szép számmal akadtak. Az akhmimi koporsók motívumkincsüket és díszítésük jellegét figyelembe véve ugyan a gamhudiakkal - az el-hibehiekhez képest - valamivel több közös vonást mutatnak, de a díszítés módjukban, a stílusukban, a motíwtrikincs megválasztásábanjelentkező különbségek mégis olyan nagyok, hogy nem feltételezhetünk közvetlen kapcsolatot az akhmimi és az egyszerűbb gamhudi koporsókat készítő mühely(ek) között. Az mindenesetre érzékelhető, hogy az akhmimi hagyományok közelebb állnak a gamhudihoz, mint az el-hibehiek, ami arra utal, hogy a gamhudiak leginkább a csatornákat használták fő közlekedési útvonalként, és mozgásterük inkább a Nílusnak erre a partjára korlátozódott. Ugyanakkor ez a mozgástér viszonylag behatárolt volt, a műhely termékei a közvetlen akhmimi befolyástól függetlenül készültek, díszítésüket helyi, vagy legalábbis szűkebb földrajzi körben felmerülő igények alakították. Sajnos a nomosz fővárosban, Oxürhünkhoszban készült koporsó fajták és díszítési módjuk éppúgy ismeretlen, 85 mint ahogy csak szórványos adatokkal rendelkezünk a délebbi Hermopolisz 86 vagy Assziut, és az északabbra fekvő Fájum vidék kortárs koporsódíszítési szokásairól például Abuszir el-Meleq, Szedment vagy Hawara területén. 87 !3 Ibid., pis. 3-11, 17, 19-20, 24-34,36-38,40^18. 14 Például The Exhibition 1988-1989 (22. j.), no. 123; Andrews 1984 (35. j.), 59, Dzsedher koporsója, Akhmim, Kr.e. 250. Kartonázs készletét lásd Taylor 2001 (36. j.), no. 51; vagy gallér Ptah-SzokáriszOzirisz szobron lásd Perdu-Mahéo 1994 (49. j.), 101, no. 175. Vö. K.P. Kuhlmann, Materialien zur Archäologie und Geschichte des Raumes von Achmim, Sonderschrift des Deutschen Archäologischen Instituts, Abteilung Kairo 11 (1983); F. von Känel, Akhmim et le nome IXe de Haute Egypte (de la XXVe dynastie a l'époque copte), in Colloques internationaux du CNRS, no. 59, L'Egyptologie en 1979. Axes prioritaire de Recherche, vol. 1, Paris 1982, 235-239. î5 A IX. Nemzetközi Egyiptológus Kongresszuson (Grenoble 2004) J. Padro beszámolt a spanyol expedíció ásatásairól, melynek eredményei alapján nyilvánvalóan itt is használtak a Szaiszi korban hasas (kő)koporsókat. i6 Lásd H. Abou Seif, Rapport sur deux sarcophages découverts à Touna el Gebel, Annales du Service des Antiquités de l'Egypte 28 (1928), 61-65; S. Gabra, Un sarcophage de Touna, Annales du Service des Antiquités de l'Egypte 28 (1928), 66-79. !7 Lásd O. Rubensohn-F. Knatz, Bericht über die Ausgrabungen bei Abusir el Mäleq, Zeitschrift för Ägyptische Sprache und Altertumskunde 41 (1904), 9, fig. 7; 15, fig. 12; Schmidt 1919(27. j.), 239, no. 1385-1386; É. H. Naville, Ahnas el-Medineh (Heracleopolis Magna) with chapters on Mendes, the nome of Thot and Leontopolis, Egypt Exploration Fund, vol. 11, London 1894, 13, pl. ÎXA; G. Maspero, Sarcophage du Fayoum, Annales du Service des Antiquités de l'Egypte 2 (1901), 198, pl. 2.
