Kárpáti Zoltán - Liptay Éva - Varga Ágota szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 101. (Budapest, 2004)
A gamhudi koporsók gallérjai
A nyilvánvaló eltérések miatt egyértelmű, hogy a gamhudi koporsók egy, az említett városoktól független vidéki műhely termékei. Mivel a koporsók megjelenése egységes képet mutat és az egyes motívumok kombinálása a temetőegyüttesen belül közel áll egymáshoz, felmerül annak a lehetősége, hogy csupán egy műhely termékei. Ezen belül azonban különböző díszítési csoportokat különíthetünk el, ami több mester munkája nyomán vagy különböző időszakokban alakulhatott ki. 88 A. Feltételezhető, hogy az általánosan használt rozettamintát, természethüségre törekvő lótusz és papirusz motívumot is tartalmazó hasas koporsó gallérok a korábbi időszak(ok)ban készültek. Ezeken gyakran alkalmazták a kettős vonallal megrajzolt lótusz-ék motívumot, és általánosan jellemző a minta gondos megrajzolása. Az 51.2015 leltári számú koporsón (1. kép) a nyak és gallér festése teljesen rajzos jellegű, a krémszínű alapozásra festett mintát többnyire csak körvonalrajzok alkotják, amiket - ha a fennmaradt csekély részlet alapján általánosíthatunk - ritkán töltöttek ki színnel. A jobb parókaszár belső oldalán látható alapozás- és festés-maradványok segítségével szinte teljes mértékben rekonstruálható a nyakpánt, aminek mind az öt sorából fennmaradt a kezdőrész: az ékké stilizált lótusz sávok közé beékelődő rozetta- és négyzetsorral. A gallérból alig maradt fenn valami, így ennek rekonstrukciója nem lehetséges, de megállapíthatjuk, hogy a motívumok grafikus jellegűek voltak. Ugyanez a rajzos jelleg az 51.1996 leltári számú koporsó gallérján is megfigyelhető, melyre szintén jellemzőek a természethű minták és a rozetta motívum. Ezen a valamivel jobb állapotban fennmaradt festésnek köszönhetően látni, hogy az ékké stilizált lótuszminta képezi a gallér szinte minden második sorát. B. A gallérokon a kettős vonalallal kialakított lótuszok alkotta sávok túlsúlya viszonylag sokáig fennállhatott, mivel a budapesti koporsók zömén megtalálható ez a motívum. Egyik csoportjukra jellemző, hogy a korongsorral felváltva, néha azt négyzet- vagy sakktáblamintával megszakítva kombinálják, amit elvétve más motívum, mint a „pálcika" és papiruszvirág egészít ki (2. kép). 89 C. Új jelenség, hogy ez utóbbi együttes rácsmintás sorral bővülve jelent meg a hasas koporsókon, és viszonylag gyorsan kiszoríthatta az ékké stilizált lótusz sort. Kevés koporsón fordul ugyanis elő együtt a két motívum. Az 51.1989 leltári számú koporsón (3. kép) csak egy rácssor található három ékké stilizált lótuszsor mellett, az 51.2007 leltári számú koporsón két ilyen lótuszsor és két rácssor díszíti a gallért, de a félköríves részt és a nyakpánt két sávját is rácsminta tölti ki. Az 51.2014 leltári számú koporsón három ékké stilizált lótusz sort négy rácsmintás vált fel, míg az 51.1990 leltári számún (4. kép) a gallérban csak rácssor található, míg a nyakpántban megtartották a két ékké stilizált lótusz sort. Ehhez a folyamathoz tartozik a cikk-cakkminta megjelenése. 88 Valószínűleg Tholthisz / t-hlt (modern Talt wal-Quli'a) lakossága temetkezett itt. Ezt a helységet ugyanis a gamhudi kartonázsokból kifejtett papiruszokon említik. Az is lehetséges, hogy a halotti felszerelést készítő műhelyben a kiselejtezett papiruszok között véletlenül szerepelt ez a helységnév. Gizai kartonázsokban találtak például Lycopolisi papiruszokat, lásd FI. Pétrie, Gizeh and Rifeh, London 1907, 29-30, és az el-Hibeh-ben felhasznált kartonázsok sem mind a városból származnak. 89 Ltsz. 51.1991, 51.1992, 51.2000, 51.2002, 51.2003, 51.2012, 51.2017, 51.2107.
