Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 100. (Budapest, 2004)
Egy flamand ikonográfiái típus megjelenése az itáliai quattrocentóban. Megjegyzések Eszláry Éva tanulmányához
vélhetően miniátor lehetett. 48 Ugyanakkor történetileg megalapozatlanok Gajdó Gyula érvei, aki a budapesti mintakönyv kódexfestő műhelyből való származását a pergamen és a biszter használatában látta igazoltnak. A pergamenről már esett szó, a bisztert pedig sokkal szélesebb körben használták, mint azt Gajdó Gyula feltételezi. A 15. századi mintakönyvek rajzai, tekintet nélkül arra, hogy hol készültek, nagyobbrészt tollal és egyszerű koromtintával, azaz biszterrel készültek. Szó sincs róla, hogy „a biszter a miniatúrafestők tintája" lett volna, „amelyet előrajzoláshoz használtak". 49 A befejezetlen miniatúrák tanúsága szerint az alárajzoláshoz a kódexfestők előnyben részesítették a könnyen javítható ezüstvesszőt vagy grafitot, és csak a végső változat kontúrvonalait erősítették meg tintával. 50 A rajzok technikája és stílusa mindenesetre ellentmondani látszik annak, hogy a budapesti mintakönyv kódexfestő műhelyben készült. Ez persze nem zárja ki, hogy számos motívuma megtalálható a kortárs miniatúrákon is. A régiesebb rajzok valószínűleg olyan műhelyből származnak, mely közvetlen kapcsolatban állt a korai firenzei rézmetszőkkel. A későbbi rajzok mestere rézmetsző vagy cassonefestő egyaránt lehetett, de bizonyára olyan műhelyben dolgozott, ahol a régies motívumokat a 16. század elején még előszeretettel használták. Figyelembe véve a különféle firenzei műhelyek közti rugalmas határokat és a művészek gyakori határsértéseit, a mintakönyv készülési helyéről a rajzok technikája és stílusa ennél többet nem árul el. 51 Mesterkezek Zentai Loránd a mintakönyv rajzait eltérő stílusuk alapján két mester munkájának tartotta. Az első mester hagyományosabb, régies stílusú rajzaival szemben a második mester energikusabb, oldottabb rajzstílust képvisel. Míg ez utóbbi rajzok stílusa egységes, így egyetlen mester munkájának tekinthetők, addig az ábrázolások első csoportján belül - bár a rajzok közös vonása a zárt, határozott kontúrvonal és 48 Zentai: i.m. 1973 (3. j.), 119. 49 Gajdó: i.m. 1997 (7. j.), 5. 50 Alexander: i.m. 1992 (34. j.), 38-40. A miniatúrák előrajzolásának hasonló módszerét írja le Cennini is (Cennini: i.m. [14.j.], cap. 157.). 51 Ez jellemzi a budapesti mintakönyv Zentai Loránd által körvonalazott, lehetséges műhelykörnyezetét is: a kódexfestő Francesco di Antonio del Chiericót a források ötvösként is említik, így bizonyára kapcsolatban állt a firenzei fine manner metszőkkel (Levi dAncona, M.: Miniatura e miniatori a Firenze dalXIV alXVIsecolo. Firenze 1962, 108-116). Sandro Botticelli nemcsak a metsző Baccio Baldinivel dolgozott együtt, de az állatmotívumokat gyakran használó miniátor és cassonefestő Apollonio di Giovannival is (Gombrich, E. Fi.: Apollonio di Giovanni. Journal of the Warburg and Courtauld Institutes 13 [1955], 31).
