Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 100. (Budapest, 2004)
Egy flamand ikonográfiái típus megjelenése az itáliai quattrocentóban. Megjegyzések Eszláry Éva tanulmányához
a halvány lavírozás - számos apró eltérés mutatkozik. 52 Az ábrázolások első csoportján belül a rajzok eltérő stílusa alapján legkevesebb három csoport különíthető el. De vajon indokolja-e mindez, hogy az esetükben három különböző mesterről beszéljek? Hiszen a rajzok apró stiláris eltérései, akárcsak az ábrázolások kisebb kvalitásbeli különbségei, a többféle mintaképből is fakadhatnak. Annál tökéletesebb egy mintarajz, minél hűebben képes imitálni a mintakép stílusát. A mintarajzok másolása ezért játszott fontos szerepet az inasok képzésében is, akik így nemcsak műhely főbb motívumait, de a műhelyvezető stílusát is elsajátíthatták. 53 Szemben az expresszívebb, művészi invenciót közvetítő vázlatrajzokkal, a budapesti mintakönyv korábbi rajzai, mind technikájukban, mind karakterükben a késő-középkori műhelyrajzok örökösei, így a rajzok egy műhely formakincsének lenyomataiként a művész egyénisége helyett egy műhelyközösségről tanúskodnak. A budapesti mintakönyv rajzainak első csoportján belüli stiláris eltérések túlontúl kevés támpontot nyújtanak az egyes mesterkezek különválasztásához. Annyi azonban bizonyos, hogy a budapesti mintakönyv korábbi ábrázolásai, miközben feltehetően több kéztől származnak, egyetlen műhelyben készültek, hiszen azokat azonos biszterrel rajzolták. Ezért a budapesti mintakönyv esetében a mesternevek helyett indokoltabbnak érzem a műhely elnevezés használatát, már csak azért is, mert egy mintakönyv esetében a konkrét mesternévhez kötött szerzőség csak a legritkább esetben deríthető ki. így a rajzok első csoportja kapcsán a továbbiakban első műhelyről beszélek. A mintakönyv későbbi, oldottabb tollrajzai minden bizonnyal egyetlen mester munkái. Ezek is többféle mintaképet követnek, de a toll energikus használata, a pergament szinte karcoló, erőteljes modellálás az ábrázolások közös vonása. A rajzok kifejezetten egyéni karakterrel bírnak, és szemben az első csoport műhelyrajzaival, határozott művészegyéniséget sejtetnek. Esetükben a második műhely mestere elnevezést használom. 52 Az 5v-6r oldalpár érzékenyen megrajzolt állatábrázolásait a rajzok mestere alig látható, vékonyan futtatott, halvány vonalakkal modellálta, ez a fine manner metszetekkel rokonítható rajzstílus a mintakönyv számos további oldalán is megjelenik (ff. 2r; 4v, 5v, 6r, 6v, 12r, 12v). Az előbbi rajzoknál sűrűbb vonalakkal, plasztikusabban modelláltak a mintakönyv más, stílusuk főbb jellegzetességei alapján ugyancsak a rajzok első csoportjába tartozó állatábrázolások, azonban szemben a 3v-4r oldalpár két érzékenyen megrajzolt oroszlánjával, a lap tetejének lépő szarvasa árnyaltabban modellált, a rajzot készítő mester az állat és a háttér kontrasztját párhuzamos vonalakkal külön is kiemelte (lásd még ff. 2r, 3v, 4v, 6v, 1 lr, llv). Végül néhány állatrajz, mint a llr levél ülő nyula, vagy ugyanezen a lapon a zsákmányát marcangoló kutya már kevésbé részletező, elnagyolt. Hasonlóan az 5r levél ülő leopárdjához, amely bár rajzstílusában különbözik az őt körülvevő második mester energikus tollrajzaitól, bizonyára nem ugyanattól a kéztől származik, mint amelyik az 5v-6r levél finoman lavírozott állatfiguráit rajzolta. 53 Ames-Lewis: i.m. 2002 (43. j.), 36.
