Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 100. (Budapest, 2004)

Egy flamand ikonográfiái típus megjelenése az itáliai quattrocentóban. Megjegyzések Eszláry Éva tanulmányához

ívfüzet és Gregory-szabály A pergamenkészítő műhelyek a pergament rendszerint már ívfüzetekbe kötve árulták.

54 Az ívfüzet (fasciculus) összeállításakor egy pergamenívet többször is félbehajthattak.

55 Egyszer félbehajtva ívrét (folio), kétszeresen negyedrét (quarto) míg a ritkább, háromszori áthajtogatással nyolcadrét (octavo) formátumú ívfüzethez jutottak. Az ívfüzet terjedelme a befűzött pergamenlapok számától függ. Leggyakoribb a quinio, melyet összeállíthattak öt félbehajtott pergamenlapból, de úgy is, hogy két kétszeresen félbehajtott pergamenlaphoz egy harmadik lap félbehajtott felét adták, ekkor azonban az oldalak széleit, a hajtások mentén utólag még fel kellett vágni. A quiniót tehát öt dupla levél, bifolio alkotja. Szintén elterjedt volt a quaternio, mely két kétszeresen félbehajtott pergamenlapból, azaz négy bifolióból áll. A ritkább senio esetében ehhez még további két kétszer félbehajtott pergamenlap járul. Mind a quaternio, mind a senio negyedrét formátumú.

36 Ritkább a két (binio), a három (ternio) vagy akár a hat (sexternio) bifolióból összeállított ívfüzet.

57 Mivel a pergamenlap húsoldala kissé világosabb és simább a szőroldalánál, a pergamenkészítők az ívfüzetek összeállításakor ügyeltek arra, hogy a nyitott ívfüzetben húsoldal mellé húsoldal, szőroldal mellé szőroldal kerüljön, így az egymás mellett sorakozó oldalak kevésbé ütöttek el egymástól.

58 Általában az ívfüzetek húsoldallal kezdődtek és végződtek, ezáltal az oldalak szabályosan váltakozó sorrendje zökkenőmentesen folytatódhatott akkor is, ha egy ívfüzet mellé egy újabbat fűztek.

59 Egy szabályosan kötött kódex megszakítás nélkül ismétlődő szőroldalszőroldal, húsoldal-húsoldal oldalpárokból épül fel. Ezt a fűzésrendet az azt 1885ben elsőként leíró amerikai teológus, Caspar René Gregory után nevezik Gregoryszabálynak.

60 A műhelyekben több generáció alatt is használatban lévő mintakönyveknél azonban kevesebb gondossággal jártak el. Mivel a vaskos kötetekbe kényelmetlen rajzolni, a középkori mesterek először csak különálló lapokra, bifoliókra majd később Elen: i.m. 1995 (2. j.), 41. A 14-15. századi itáliai pergamenkészítésről lásd Martini, G. S.: La bottega di un cartolaio fiorentino della secondo meta del quattrocento. Nuovi contributi biográfia intorno al Gherardo e Monte di Giovanni. La Bibliofilia (supplemento) 58 (1956), 1-82. Lemaire: i.m. 1989 (10. j.), 39-40. Ibid. 70-92. Az ívfüzetek szerkezeti aspektusairól lásd Guissen, L.: Prolégomènes à la codicologie. Récherches sur la construction des cahiers et la mise en page des manuscrits médiévaux. Ghent 1977, 14-122. Lemaire: i.m. 1989 (10. j.), 16-21. Guissen: i.m. 1977 (57. j.), 21-35. Gregory, C. R.: Les cahiers des manuscrits grées. Comptes rendus de l'Académie des Iscriptions et de Belles Lettres. Paris 1885, 261-268; angolul: The Quires in Greek Manuscripts. American Journal of Philology 7, no. 1 (1885), 1-6.; újraközölve és kommentárokkal kiegészítve lásd Guissen: i.m. 1977 (57. j.), 14-20.