Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 100. (Budapest, 2004)

Egy flamand ikonográfiái típus megjelenése az itáliai quattrocentóban. Megjegyzések Eszláry Éva tanulmányához

önálló ívfüzetekbe rajzoltak.

61 Az ívfüzetek összefogdosott és elnyűtt külső lapjai azt jelzik, hogy a műhelyekben a könyvformával szemben előnyben részesítették a néhány oldalas, kötetlen ívfüzeteket vagy a portfoliókból könnyedén kiemelhető, különálló mintalapokat.

62 Ez nem csak azért volt előnyös, mert egyszerűbb különálló rajzokkal vagy vékony füzetekkel dolgozni, de az elhasználódott, kidobásra szánt lapokat is különösebb nehézség nélkül pótolhatták. Néhány műhelyvezető azonban a kódexszerű mintakönyvet preferálta.

63 Jacopo Bellini mindkét mintakönyvét előre megtervezte, és pontosan annyi pergament illetve papírt vásárolt, amennyit a két kötet igényelt.

64 Ilyenkor, akárcsak a scriptoriumok kéziratai, a mintakönyvek is részletekben, külön ívfüzetekbe készültek, melyeket csak legvégül fűztek egybe.

65 De míg a kódexeknél az ívfüzetek végén pontosan jelölték azok sorrendjét (reclamans), ezt a mintakönyveknél már nem tartották fontosnak; vagy a rajzoló maga kötötte egybe az ívfüzeteket, vagy egyszerűen mindegy volt számára azok sorrendje.

66 A ma ismert kódexszerűen egybekötött mintakönyvek inkább a későbbi korok gyűjtői szemléletét, semmint a korabeli műhelygyakorlatot tükrözik.

67 A 16. századtól a rajzok iránt feltámadt érdeklődésnek köszönhetően, a még fellelhető mintalapok és mintakönyvek is a gyűjtők látóterébe kerültek.

68 Számos különféle helyről származó mintalapot fűztek ekkor egyetlen kötetbe, de gyakran kötöttek újra régebbi mintakönyveket is, hozzáadva vagy éppen kivágva belőlük lapokat. Amikor a 18. században Jacopo Bellini pergamen mintakönyve új borítót kapott, 61 Elen: i.m. 1995 (2. j.), 30-31, 44; Scheller: i.m. 1995 (1. j.), 38. Ezt a gyakorlatot igazolja Villard de Honnecourt rajzainak a mintakönyv korábbi művészettörténeti interpretációját megkérdőjelező kodikológiai elemzése, mely szerint Villard előbb különálló lapokra rajzolt, majd csak később szánta rá magát, hogy azokat egybefűzze. Barnes, C. F. - Shelby, L. R.: The Codicology of the Portfolio of Villard de Honnecourt (Paris, Bibliothèque Nationale, MS FR. 19093). Scriptorium 42, no. 1 (1988), 20-48. 62 Scheller: i.m. 1995 (1. j.), 38. Cennini a traktátusában egyetlen helyen sem tesz említést kódexszerűen egybekötött mintakönyvről, a rajzok és üres lapok tárolására egy papírból vagy fából készült mappát (tasca) javasol: Cennini: i.m. (14. j.) cap. 29. 63 Scheller: i.m. 1995 (l.j.), 40. 64 Jacopo Bellini mindkét ívrét kötetét 100-100 levél alkotta, melyeket 10-10 quinióból fűztek egybe, a papír ugyanabban a papírmalomban készült, sőt egyetlen rizsmából származik. A Bellini mintakönyvekről lásd Elen: i.m. 1989 (8. j.). 65 Az illuminait kódexekről lásd Alexander: i.m. 1992 (34. j.), 40. Jacopo Bellini kétoldalas rajzai is az ívfüzeteken belül találhatók, a British Museumban őrzött mintakönyvének néhány kétoldalas rajzát, melyek egy ívfüzet utolsó és a rákövetkező első oldalára készültek, a mester csak az összefűzés után fejlesztette tovább a másik oldalra (Elen: i.m. 1995 [2. j.], 51). 66 Ibid., 41. 67 Scheller: i.m. 1995 (l.j.), 41. 68 A korai rajzgyűjteményekről lásd Elen: i.m. 1995 (2. j.), 127-133. Vasari Librójárói lásd Corpus (l.j.), 1/2. 628-638; Collobi, R. L.: // libro de'disegni del Vasari. I—II. Vol. Firenze 1974.