Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 100. (Budapest, 2004)

Egy flamand ikonográfiái típus megjelenése az itáliai quattrocentóban. Megjegyzések Eszláry Éva tanulmányához

teresen különböző csoportot alkotva, de más árnyalatú tintával is készültek.

37 A sötétebb, feketésbarna tintával megrajzolt korábbi, régiesebb ábrázolások legfőbb jellegzetessége a zárt kontúrvonal, melyet a rajzoló sűrűn egymás mellett futatott, apró párhuzamos vonalakkal, halványabb tónusú tintával lavírozott. A rajzok másik csoportjának a mestere a világosabb, sárgásbarna tintarajzokat határozott tollvonásokkal egységes árnyalatú tintával modellálta. Az utóbbi, oldottabb stílusú rajzok sziluettje is zárt, biztosan megrajzolt. A kétféle rajzstílus valódi különbsége az eltérő modellálásban rejlik. A korábbi rajzokon a vízben oldott biszter különféle árnyalataival futtatott párhuzamos vonalak, míg a rajzok másik csoportjánál a sűrűn egymás mellett sorakozó, a térbeli formákat követő, azonos tónusú, érintésnyi tollvonások teremtik meg a formák plaszticitását. A budapesti mintakönyv korábbi, régiesebb rajzai a korai firenzei rézmetszők ún. fine manner metszeteit idézik.

38 Kezdetben a metszetek közvetlenül a kortárs tollrajzokból inspirálódtak, megőrizve azok határozott körvonalú, finoman vonalkázott, tiszta, áttekinthető szerkezetét. A stílusuk alapján két kategóriába sorolt korai itáliai metszetek közül a. fine manner halványan lavírozott tollrajzokat utánzó, párhuzamos vonalakkal árnyékolt lapjaival szemben a broad manner metszetei az energikusabb, oda-vissza vonalkázott tollrajzokat imitálják.

39 A fine manner jelentős képviselőjének, Baccio Baldininek a műhelyéből származik az a nagyméretű rajzalbum, amely John Ruskin egykori gyűjteményéből került a British Museumba.

40 A Firenzei Képes Krónika halvány, biszterrel lavírozott tollrajzai a budapesti mintakönyv korábbi ábrázolásaival azonos technikával készültek, és a karakterük is hasonló, még ha a budapesti mintakönyv rajzai kisebbek és érzékenyebben modelláltak is. Ezt a rajzmodort képviselik azok a tollrajzok is, melyek a 15. század utolsó harmadától a metszők és festők mind gyakoribb együttműködéséből születtek. Az 1481 előtti évek nagyszabású vállalkozása, a Christoforo Landino kommentárjaival kísért Isteni színjáték kiadása volt, melynek illusztrációit Baccio Baldini Sandro Botticelli rajzai után metszette. Habár a metszetekhez készült rajzok végső változata elveszett, a fennmaradt közel száz tollrajz arról árulkodik, hogy azokat a festő Gajdó Gyula a mintakönyvben kétféle tintát különböztetett meg: az első csoport rajzai feketésbarna, nagy pigment tartalmú, szilárd biszterrel, míg a második csoport ábrázolásai világos, sárgásbarna, pigmentszemcsék nélküli biszterrel készültek (Gajdó: i.m. 1997 [7.j.], 9). Az I. ábrán az előbbit bl-el, míg a másodikat tó-vei jelöltem. A budapesti mintakönyvvel rokon, szintén firenzei Rothschild Mintakönyvet ugyancsak a rajzainak stílusa alapján hozták kapcsolatba a firenzei/z'rte manner metszeteivel (2. j.). Hind, A. M.: Early Italian Engraving. A Critical Catalogue with Complete Reproductions of all the Prints Described. Vol. I. London 1938; Landau, D. - Parshall, P.: The Renaissance Print 1470-1550. New Haven - London 1994, 104-116. Colvin, S.: A Florentine picture-chronicle being a series of ninety-nine drawings representing themes and personages of ancient history sacred and profane by Maso Finiguerra. London 1889. (Fakszimilekiadása: New York 1970); Corpus (1. j.), 1/2. Kat. 566-620; Elen: i.m. 1995 (2. j.), cat. 31.