Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 100. (Budapest, 2004)
Egy flamand ikonográfiái típus megjelenése az itáliai quattrocentóban. Megjegyzések Eszláry Éva tanulmányához
Rajztechnika és rajzstílus A 15. századi rajzok már többnyire tollal és tintával készültek. A tollrajz, szemben az ezüstvesszővel, csak körülményesen javítható, így nem kis gyakorlatot és biztos kezet kívánt a rajzolótól. 27 Ezért Cennini a tollat a rajzolás professzionális eszközeként csak a rajzolásban már némi jártasságot szerzett inasoknak ajánlja. 28 A toll a gyors, néhány határozott vonással megrajzolt vázlatokhoz, és a részletgazdag, aprólékosan kidolgozott mintalapokhoz egyaránt alkalmasnak bizonyult. A mintarajzokat rendszerint még tollal vagy vékony ecsettel és vízben oldott kevés tintával halványan lavírozták is. 29 Erre a 15. századtól már gyakrabban használtak fehér fedőfestéket, így a Gozzoli műhely mintakönyvének néhány lapján. 30 Lényegesen ritkábbak a színes mintakönyvek. Az akvarellel színezett rajzokat, mint a Bergamói Könyv ábrázolásait, bizonyára kódexfestő műhelyekben használták. 31 A velencei Marcantonio Michiel 1520-as feljegyzése szerint ilyen színes állatrajzokat {animali coloriti) tartalmazott a lombard miniátor, Michelino da Besozzo mintakönyve is. 32 A mintarajz tiszta, zárt körvonalára, a mintakép (exemplum) átörökíthetőségének legfőbb biztosítékára különös gondot fordítottak. 33 Ahol a rajzok idővel megkoptak, az elhalványodott kontúrokat újra és újra megerősítették. 34 Ez a gyakorlat vezetett oda, hogy gyakran kaptak korábbi ezüstvessző rajzok is tollal és tintával utólag kihúzott körvonalat. így rajzolták át a Bellini műhelyben a 16. század elején Jacopo Bellim* mintakönyvének ezüstvessző rajzait, 35 és ritkábban ugyan, de az is megesett, hogy az elhalványodott rajzokat teljesen újakkal helyettesítették, ahogyan Jacques Daliwe 1400 körül készült mintakönyvében. 36 A budapesti mintakönyvben érzékenyen modellált, monokróm tollrajzok sorakoznak. A rajzokhoz egyszerű koromtintát, bisztert használtak, alá- vagy átrajzolásnak nincs nyoma. A rajzok nem csak stílusukban térnek el egymástól, két karak27 A toll népszerűsége nem jelenti, hogy az ezüstvesszőt teljesen kiszorította volna a napi gyakorlatból (Ames-Lewis: i.m. 1981 [1. j.], 35-51). A késő-középkori és a reneszánsz rajztechnikáról lásd Meder, J.: Die Handzeichungen. Ihre Technik und Entwicklung. Wien 1923 {The Mastery of Drawing. Ed. Ames, W. New York 1978); Corpus (1. j.), 1/1. XL-XLIII; Bambach, C. C: Drawing and Painting in the Italian Renaissance Workshop. Theory and Practice, 1300-1600. Cambridge 1999. 28 Cennini: i.m. (14. j.), cap. 13. 29 Ibid., cap. 10. 30 Ibid., cap. 32.; A Gozzoli műhelyrajzokról lásd 2. j. 31 A színes mintarajzok és a kódexfestők kapcsolatáról lásd Cennini: i.m. (14. j.), cap. 10; AmesLewis: i.m. 1981 (1. j.), 68; Scheller: i.m. 1995 (1. j.), 35, valamint 26. j. 32 „[...] el libretto in quarto in cavreto con Ii animali coloriti de mano de Michelino Milanese." (Frizoni, G.: Notizie d'opere de disegno. Bologna 1884, 221). 33 Cennini: i.m. (14. j.), cap. 10, 23, 30, 31, 122. 34 Alexander, J.: Medieval Illuminators and Their Methods of Work. New Haven - London 1992, 41; Scheller: i.m. 1995 (1. j.), 39. 35 Elen: i.m. 1989 (8. j.), 470. 36 Berlin, Deutsche Staatsbibliothek, Lib. Pict. A 74; Das Skizzenbuch des Jacques Daliwe: Faksimileausgabe des Liber picturatus A74 aus der Deutschen Staatsbibliothek Berlin. Weinheim 1987; Scheller: i.m. 1995 (1. j.), cat. 21.
