Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 100. (Budapest, 2004)

Egy flamand ikonográfiái típus megjelenése az itáliai quattrocentóban. Megjegyzések Eszláry Éva tanulmányához

Pergarnen kontra papír A jó minőségű, olcsó papír térhódításáig a műhelyrajzokhoz szinte kizárólag pergament használtak.

10 Habár az időtálló, sima pergamen a napi használatra szánt, aprólékos mintarajzokhoz ideálisnak bizonyult, legfőbb hátránya a magas ára volt. Jacopo Bellini 100 ívrét levélből egybefűzött mintakönyvéhez több mint ötven kecske bőrét használták, de egy nagyméretű reprezentatív kódex akár egy egész birkanyáj bőrét is igényelhette.

11 Ráadásul a pergamen időről-időre nem is volt hozzáférhető: a természeti csapások, a marhavész vagy a pestis a pergamengyártásban is hosszabb-rövidebb kényszerszüneteket okoztak. Bármennyire kiváló és megbízható anyag a pergamen, hosszú ideig tartó, kizárólagos használatában a döntő szerepet mégis az játszotta, hogy sokáig nem létezett valós alternatívája. Európában a 12. század második felében jelent meg a pergamen igazi vetélytársa, a papír. A papírgyártás hamarosan Itáliában, majd az északi területeken is virágzó iparággá fejlődött.

12 Bár kezdetben a papír költséges és megbízhatatlan anyagnak számított, a 15. század közepétől a tömeges méretűvé váló könyvnyomtatásnak köszönhetően lényegesen javult a minősége, és csökkent az ára is. A jó minőségű papír a 15. század végén már mintegy hatszor olcsóbb volt a pergamennél, ez mégsem jelenti azt, hogy a papír mai értelemben olcsónak számított volna. Marsilio Ficino Platón fordításának 1483-as firenzei kiadásakor a papír még közel kétszer annyiba került, mint a nyomtatás egyéb költségei.

13 Cennino Cennini a 14. század végén írt traktátusában a pergament (carta pecorina) és a papírt (carta bambagina) a rajzoláshoz már egyaránt alkalmasnak találta,

14 a művészek között csak lassan, a 15. század közepétől kezdett elterjedni a pergamennél olcsóbb, jó minőségű rongypapír.

15 Magas áruk miatt azonban egyik használata sem vált mindennapossá. Az inasok képzésében elengedhetetlen tanulmányrajzokhoz Cennini is az olcsó és praktikus, könnyen letörölhető, így tetszés szerint akárhányszor újrahasználható, alapozott fatáblát (tavoletta) javasolja.

16 Nem 10 A pergamen készítéséről és történetéről lásd Thompson, D. V.: Medieval Parchment Making. Library, 4th Ser. no. 16 (1936), 439-443; Reed, R.: The Nature and Making of Parchments. Leeds 1975; Gottscher, L.: Ancient Methods of Parchment-Making. Discussion on Recipes and Experimental Essays. In Ancient and Medieval Book Materials and Techniques. Vol. I. Eds. Maniaci, M. - Munafo, P. F. Città del Vaticano 1993, 41-56. A pergamen restaurálásáról lásd Kozocsa L: Pergamen kéziratok restaurálása. OSZK Könyv és Papírrestaurátor Tanfolyam Jegyzetei. Budapest 1995. A pergamen kodikológiai aspektusairól lásd Lemaire, J.: Introduction à la codicologie. Louvain-la-Neuve 1989, 11-25. 11 Elen: i.m. 1989 (8. j.), 466. 12 A papírgyártásról és történetéről lásd Hunter, D.: Papermaking. The History and Technique of an Ancient Craft. 2nd ed. New York 1947; Labarre, E. J.: Dictionary and Encyclopaedia of Paper and Paper-making. Amsterdam 1952. 13 Ames-Lewis: i.m. 1981 (1. j.), 22-23. 14 Cennino dAndrea Cennini: II libro delVarte. A cura di Brunello, F. Vicenza 1995, cap. 10. 15 Ames-Lewis: i.m. 1981 ( 1. j.), 22-23. 16 Cennini: i.m. (14. j.), cap. 5, 6.