Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 100. (Budapest, 2004)

Egy flamand ikonográfiái típus megjelenése az itáliai quattrocentóban. Megjegyzések Eszláry Éva tanulmányához

1918-ban egy budapesti gyűjtő, dr. Bischitz Gyula ajándékozta a Szépművészeti Múzeumnak, korábbi sorsa, eredete ismeretlen.

4 Ekkor a kilenc félbehajtott és a közepén összevarrt pergamenlap egy kis füzetet alkotott. A mintakönyvet vélhetően már a gyűjteménybe kerülése előtt nedvesség érte, az oldalai felhullámosodtak, a pergamenlapok penészedni kezdtek, a felületük nagy részét elpusztították a gombák, végül a füzetszerű szerkezete is megbomlott (35. kép). A gyűjtemény munkatársai, hogy a pergamenlapokat megóvják, a mintakönyvet lapjaira szedve egy jól szellőző kartondobozban úgy tárolták, hogy az oldalai egymással ne érintkezhessenek. Rossz állapota ellenére a mintakönyv néhány lapját többször is kiállították, reprodukálták.

5 Mivel a mintakönyv leírókartonján az oldalak füzetbeli sorrendje nem szerepel, a lapok szabadon keveredhettek. Az 1973-ban publikált tanulmányában Zentai Loránd, bár a mintakönyv oldalainak akkori, dobozbeli sorrendjét követte, egyúttal annak az eredetiségével szembeni kételyének is hangot adott.

6 A hiányos és töredezett szélű, felhullámosodott pergamenlapokat 1997-ben Gajdó Gyula restaurálta: a penészgomba ütötte lyukakat és lapszéli sérüléseket pergamenpéppel öntötte ki, a rajzi hiányok nem kerültek kiegészítésre. A restaurálás célja az volt, hogy a mintakönyv a pergamenpótlásokat követően különálló lapokként legyen kiállítható.

7 Ekkor szűnt meg végérvényesen a mintakönyv eredeti, füzetszerű jellege. Az oldalközép hajtások kisimításával, az egykori fűzési helyek befoltozásával a korábbi bifoliók önálló pergamenlapokká minősültek (36. kép). Mivel a pergamenlapok eredetileg egy kis füzetet alkottak, fontosnak tartom a mintakönyv rekonstrukcióját, hiszen a lapjaira szedett füzetnek így éppen az eredeti funkciója, a mintakönyv jellege veszett el. Nem különálló lapokról, hanem eredetileg egybefűzött, szervesen összetartozó együttesről van szó. Azért nem árt ezt külön is hangsúlyozni, mert a szakirodalomban sem ritka, hogy mintakönyvek vagy vázlatfüzetek lapjait az eredeti kontextusukból kiemelve, önálló rajzokként reprodukálnak. A mintakönyv rekonstrukciójakor mindenekelőtt a kodikológia szempontjait kívántam érvényesíteni. Ebben ösztönzőleg hatottak rám Albert J. Elennek az utóbbi két évtizedben megjelent tanulmányai, melyekben a szerző elsőként vizsgálta az itáliai későgótikus és reneszánsz mintakönyv- és vázlatfüzetrajzokat a kodikológia ' Gébcr A.: Magyar műgyűjtők. Kézirat, Szépművészeti Múzeum Könyvtára (é.n.), gépelte: Tóth Melinda 1970, 78-79. „1918-ban egy XV. század közepéről való észak-olasz mesternek állatábrázolásokat tartalmazó minta könyvét a Szépművészeti Múzeumnak [...] ajándékozott." {ibid., 79.) 5 Zentai: i.m. 1973 (3. j.), 113, 1. j. (1 Ibid., 117. ' Gajdó Gy: Egy 15-16. századi lombard mintakönyv restaurálása. Szakdolgozat, MKE Restaurátor Intézet, Budapest 1997; Id.: Egy 15-16 századi lombard mintakönyv restaurálása. Széművészeti Múzeum Közleményei 86 (1997), 168-169. Az oldalak Gajdó Gyula általjavasolt sorrendje nemcsak a Zentai-tanulmány levélszámozásának mond ellent, ami egy korábbi, így az eredetit többé-kevésbé megközelítő állapotot tükröz, de egy kétoldalas rajzot is szétválasztott (I. ábra).