Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 100. (Budapest, 2004)

Egy flamand ikonográfiái típus megjelenése az itáliai quattrocentóban. Megjegyzések Eszláry Éva tanulmányához

chiude, con figure di minio, opera finitissima in cose singulare per la sua qualità, di mano di un fiammingho..."

32 Hogy még az 1499-ben említett "uno tabernaulo fiandres con depinctione il Nostro Signore in collo ala Vergine..." az valószínű. A Villa Cavaggiolo-ban "uno tabernaculo fiandresco depinctione il Nostro signore in colle ala Vergine Maria con uno candeliero dinance a ditta figura...". A Via Larga palotában említett négy flamand kép közül az egyik "una Madonna a mezzo busto e una Testa di Cristo nel palazzo di Via Larga...". Giuliano Medicinél "nella chamera che risponde sulle via chiamata di Monsignore dove sta giuliano: uno colmetto picholo cornicie messe dbro, dipintovi una testa di uno Cristo, opera fiandresca...". Ezeket a firenzei említéseket itt nem szándékozunk megvizsgálni, hogy valójában hány darabról szólnak a különféle leltárak. Pietro Summonte is említett signor Sannazaro házában egy flamand képet ".. .oggi in poter suo un picciolo quadretto dove è la figura di Cristo in maiestate, opera bona, di mano di un chiamato Petrus Cristi che none rimenzionata in fonti posteriori..." tehát egy Petrus Christus Krisztust.

33 A példákat nyílván még lehetne tovább kigyűjteni, de ez is elegendő annak feltételezésére, hogy a Flandriából importált képek egy része kisméretű, aranyozott, keretben lévő képecske vagy diptychon volt, melyek kegyes célból kerültek itáliai gyűjteményekbe. Ezeket a használati darabokat még jobban megtizedelte az idő és a változó divat. Az itt bemutatott dombormű alkotója minden bizonnyal láthatott, ismerhetett ilyen flamand műveket. Hogy pontosan melyiket, azt nem tudhatjuk. A Bouts műhelyből kikerült darabok talán ismertek lehettek előtte is.

34 Ha nem is tudjuk a szobrász pontos előképét egyelőre azonosítani, akkor is feltételezzük, hogy flamand prototípust követhetett. Bizonyára nem volt olyan ritka eset, mint ma hisszük, hogy jeles itáliai mester flamand előképet másolt. Egy nagyon fontos és jellemző bizonyíték van erre is. A philadelphiai múzeumba került Krisztus képről (34. kép) legutóbb Clelia Galassi egyértelműen bizonyította, hogy olasz kéz munkája. Az előkép, melyet a megtévesztésig lemásolt, Hans Memling műve, mely ma a genovai Palazzo Bianco-ban van. Memling képe és annak párdarabja a 15. században már Firenzében lehetett.

35 32 Befani-Canfield: i.m. 1972 (28. j.), 87, passim; Rohlmann: i.m. 1994 (26. j.), 22. 33 Ainsworth, M. W.: Petras Christus. A Renaissance Master of Bruges. Kiállítási katalógus. New York, The Metropolitan Museum of Art 1994, Doc. 29 (1524-ből). A mester Ecce Homo képe: ibid., cat. 4; 86,91, 10. j. 34 Ezúttal nem volt alkalmam a brüsszeli Centre d'étude de la peinture du 15e siècle dans les Pays-Bas hatalmas fotótárában ellenőrizni. Arra, hogy a Bouts műhely termékei Luccában is ismertek lehettek és egyáltalán a Szent Vér kultuszról lásd Petrucci, R: La religiositá lucchese nelle sculture di M. Civitali. In Kat. Lucca 2004 (6. j.). 35 Memling képe ma Genova, Palazzo Bianco, tölgyfa, 53,4x39,1 cm. Párdarabja, a Mater Dolorosa csak másolatokban maradt fenn, ezek valószínűleg olasz munkák (Firenze, Uffizi; Róma, Palazzo Barberini és angliai magángyűjtemény). De Vos: i.m. 1994 (30. j.), Kat. 58; Kat. Brugge 2002 (28. j.), Kat. 51-52. i