Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 100. (Budapest, 2004)
Egy flamand ikonográfiái típus megjelenése az itáliai quattrocentóban. Megjegyzések Eszláry Éva tanulmányához
öregeknek..." 23 Ebből az is világosan kitűnik, hogy a devóció mindenki - még az asszonyok számára is - érthetően megjelenő formája, eszköze a flamand festmény! Itáliai polgári házakban is kötelező volt a házi áhítat tárgyát képező, de szép képet tartani. Hogy ezek a kegyes, azaz divota képek könnyekre fakaszthatták a kor emberét, számos írott forrásból tudjuk. Huizinga A középkor alkonya című nagyszerű művének XIV. fejezetében, de más helyen is bőven traktálja, hogy milyen könnyen fakadtak sírásra a kor emberei. Az áhítat könnyeivel kapcsolatban Huizinga Karthauzi Dénest idézi, aki szerint az áhítat a szívbéli gyengédség egyik neme, mely gyakran tör ki kegyes könnyekben. 24 Alberti is írt a nevetés és a sírás ábrázolásáról a Della Pittura (1436) II. könyvében. 25 „A természetünkből adódik, amelynél nincs együttérzőbb, a hozzánk hasonló dolgok iránt, hogy együtt sírunk azzal, aki sír, nevetünk azzal, aki nevet és együtt szenvedünk azzal, aki szenved." A németalföldi devotio moderna gondolkodásában különösen nagy szerepet kapott az együtt érző sírás. A „könnyek az ima szárnyai" idézi Huizinga is. Az itt bemutatott domborművön és berlini párjain Krisztus és Mária könnyeinek hangsúlyos és erőltetett, felnagyított ábrázolása valóban szokatlan a szobrászatban. Nagyon jellegzetes tünete annak, hogyan próbálkozott a szobrász egy a festményeken ábrázolt motívum átvételével. Az itáliai gyűjtők elsősorban a flamand festészet emocionális üzenetét értékelték nagyra, ahogy P. Nuttal is rámutatot. Fazio Rogier van der Weyden Keresztlevételéről így írt: „...anyját, Máriát, Mária Magdolnát, Józsefet, akiknek fájdalmas könnyei annyira élethűek, hogy az ember nem tudja elhinni, miben is különbözik a természettől. . ." 26 A könnyek ábrázolása pedig a flamand festészet „Leitmotiv"-ja volt és Itália is ezt értékelte. Nuttal idézte Poliziano egy mondatát is, melyben felszólította a hívőket, hogy Krisztussal együtt sírjanak. „Krisztussal együtt sírni az ő keserves fájdalmában, legyen vigasztalhatatlan özvegye, hogy lássa gyászoló anyját, akinek szívét kés döfte át..." A könnyekről szól Bellimnek a Brerában lévő Siratás képének cartellino-ja. A híres Lentulus-féle levél (hamisított) szövege is arról ír, hogy Jézust látták hívei sírni. 27 A németalföldi festmények érzelmi intenzivitása tette az itáliai néző számára ezeket pientissimo-vá, azaz kegyessé, nem csupán a téma. Sokat idézett forrás Alessandra Macinghi Strozzi asszony levele 1460-ból, amit fiának 3 Kortársak a németalföldi festőművészetről. Szerk. Garas K. Budapest 1967, 39. '' Huizinga, J.: A középkor alkonya. Az élet, a gondolkodás és a művészet formái Franciaországban és a Németalföldön a XIV. és a XV. században. Budapest 1976, 144 és passim. 3 Ringbom: i.m. 1965 (13. j.); Leon Battista Alberti: A festészetről (Della Pittura). Ford. Hajnóczi G. Budapest 1997,41, 121. 6 Nuttal, P.: Decorum, devotion and dramatic expression. Early Netherlandish Painting in Renaissance Italy. In Decorum in Renaissance Narrative Art. Papers delivered at the annual conference of the Associations of Art Historians. Eds. Ames-Lewis, F. - Bednarek, A. Birkbeck College, London 1991, 70. skk; Rohlmann, M.: Auftragskunst und Sammlerbild: Altniederländische Tafelmalerei im Florenz des Quattrocento. Alfter 1994, 122. ' Úgy tűnik, hogy a képzőművészetben ábrázolt sírás ikonográfiája még megírásra vár.
