Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 100. (Budapest, 2004)

Egy flamand ikonográfiái típus megjelenése az itáliai quattrocentóban. Megjegyzések Eszláry Éva tanulmányához

kori az olasz quattrocento szobrászatban a diptychonszerű ábrázolás a profán tematikában, olyan ritka éppen a vallásos tematikában. A budapesti dombormű felbukkanása más megvilágításba helyezi az egyedülállónak vélt két berlini rilievo-t is. Kompetencia hiányában nem is vállalkozom a két mű stíluskritikai összehasonlítására, de úgy vélem, evidenciának tekinthető, hogy egy mester munkája, vagy egy műhelyben készültek. A budapesti relief párdarabjáról nincs tudomásunk, de feltételezhetjük, hogy létezett és egyelőre lappang. Eszláry Éva megállapíthatta, hogy a Szépművészeti Múzeum által megvásárolt mű egy időben Fülep Lajos művészetfilozófus, művészettörténész (1885-1970) egykori felesége, Erdős Renée írónő (1879-1957) tulajdonában volt. Erdős 1913 és 1919 között volt Fülep felesége, Firenzében éltek. Az ugyancsak ott élő Finta Sándor szobrász révén ismerték meg egymást. A házaspár sokáig Vedres Márk szobrászművész firenzei villájában élt. Anyagi helyzetük nyilvánvalóan nem engedhette meg, hogy jelentős műtárgyakat vásároljanak, mégsem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy a domborművet Firenzében szerezték. Erre azonban nincs bizonyíték.

3 A budapesti darab régebbi provenienciájának ismeretlen volta miatt a fantázia világába vezethetne az a spekuláció, hogy a Mátyás király szolgálatában álló, sokáig a Márványmadonnák Mesterének nevezett szobrász Budán készült művére gondoljunk. Egyébként a legújabb olasz kutatás e névtelen mestert Gregorio di Lorenzóval próbálta azonosítani (Firenze, kb. 1436 -Forli? 1504).

6 Évekkel ezelőtt volt alkalmam a firenzei Kunsthistorisches Institut fotótárában a Márványmadonnák Mestere műveit tartalmazó dobozba betekinteni, arra keresve a választ, hogy a Szépművészeti Múzeum által megszerzett mű provenienciájára találok-e valamilyen előzményt, illetve megtalálható-e a mű fotója ott. Nem találtam nyomát. Az alábbi Ecce Homo reliefek fotóit tartalmazta a dosszié: a balra forduló Krisztus fejek közül a római Palazzo Venezia múzeumának a darabját elsősorban.

7 A firenzei Bargello domborművét, mely a Flagellatióra való utalással egy sajátos ikonográfiát mutat.

8 Harms 1995-ben megjelent disszertációja röviden emlí5 Erdős Renée kora híres szépsége is volt. Katolizált zsidó író. Naplója a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban van, zárolt anyag. A Fülep Lajos jelentős hagyatékát, levelezését közreadó F. Csanak Dóra szíves közlése szerint nem ismer Fülepék által Itáliában szerzett műtárgyat. Lásd még Fülep Lajos levelezése. I-VI. kötet. Szerk. F. Csanak, D. Budapest 1990-2004. 6 Megköszönöm Sallay Dóra segítségét, aki felhívta figyelmemet a következő tanulmányra: Pisani, L.: Per il' Maestro delle Madonne di Marmo: una rilettura ed una proposta di identificazione. Prospettiva 106-107 (2002), 144-165. Vö. Cagliotti, F.: in Matteo Civitali e il suo tempo. Piltori, scultori e orafi in Lucca nel tardo Quattrocento. Kiállítási katalógus. Lucca 2004, 309-391 et passim. Pisani alig érinti az Ecce Homo ábrázolásokat, 15. századi modellekre vezeti vissza, megemlíti Fra Angelico livornói Krisztusát (Pisani: i.m. 2002, 148). A luccai katalógusban M. Ciampianti festménye nem Ecce Homo, hiszen a sebét mutatja Jézus (Kat. Lucca 2004, 313, 382-383). ' Márvány, 41x26 cm, Angeli, A. S.: Catalogo delle sculture. Roma, Museo di Palazzo Venezia 1954, 15; Middeldorf: i.m. 1974 (3. j.), 4. j.; Pisani: i.m. 2002 (6. j.), 148, fig. 11. 8 Harms, M.: Matteo Civitali. Bildhauer der Frührenaissance in Lucca. Münster 1995, 158. skk., röviden foglalkozott az Ecce Homo ábrázolásokkal (ibid., 150-163). A Bargello szobráról lásd ibid., 154-155, Abb. 50; Kat. Lucca 2004 (6. j.), 395, cat. 3.20.