Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 100. (Budapest, 2004)

Egy flamand ikonográfiái típus megjelenése az itáliai quattrocentóban. Megjegyzések Eszláry Éva tanulmányához

tette ugyan a Matteo Civitalének vélt Ecce Homo ábrázolásokat, tizenkettőt, de nem világos, hogy ebbe a büsztöket is beleszámította.

9 A budapestihez közelálló két párizsi példányt Eszláry is tárgyalja.

10 A párizsi katalógus óvatosan luccai mesternek, Middeldorf a Márványmadonnák Mesterének tulajdonította. Ismert még két relief, az egyik az amsterdami Rijksmuseum szoborgyűjteményében van, melyen Krisztus brokátmustrás köpenyt visel, valamint egy további relief a Lazio-i Civita Castellanában, a Rocca erődítmény falába befalazva.

11 A Balogh Jolán fotói között is megtalált darab, melyet Eszláry említ, egykor Róma, Sangiorgi Galéria (50x42 vagy 47 cm). Párdarabja egyedül a berlini Skulpturensammlung darabjának van.

12 Middeldorf is már felvetette a festészeti előképek esetleges szerepét, Pisani a livornói múzeum Angelico Krisztusát idézi, mely Rogier van der Weyden-i inspirációjú. A Krisztus büsztök és reliefek esetében nem csupán tematikai, ikonográfiái összefüggés van festészet és szobrászat emlékei között, hanem devócionális funkciójuk is azonos lehetett. A reliefek, mint a budapesti példány is, keretezett képet utánoznak. A figura közeinézetre komponált, azaz „premier plan" közelkép. Mérete alapján is bizonyos, hogy a magánáhitat célját szolgálta, oratóriumokban, házi kápolnákban lehetett befalazva. A berlini dombormű-pár bizonyára egymással szemben, diptychonként. A félalakos devócionális diptychonokról a festészet és az ikonográfia kutatói mindent megírtak, de a szobrászat kutatói számára úgy tűnik, kevésbé volt fontos a téma. Itt csak röviden utalhatok arra, hogy az úgynevezett Andachtsbild jellegű ábrázolásoknak a 15. századra rögzült formája a bibliai narratívakból lerövidített, intenzív érzelmi hatást kiváltó félalakos ábrázolások egy csoportja. Ezek között legnépszerűbb Krisztus Vera icon-ja, a Vir Dolorum, a Salvator Mundi, a Mater Dolorosa, a félalakos Madonna stb. téma volt. Bármennyire is vitatott újabban ez a leegyszerűsített megfogalmazás, a privát kép műfajának a fontossága a 15. században vitathatatlan.

13 Itt elég röviden utalni a diptychon forma 15. századi elterjedésére a németalföldi festészetben, ahol a Campin-i vagy Van der Weyden-i előképek nyomán elsősorban Dirk és Aelbert Bouts leuveni műhelyében vált népszerűvé a Fájdalmas Krisztus/Ecce Homo és a 9 Harms: i.m. 1995 (8. j.), 150-163. 10 Lásd Eszláry Éva cikkét ebben a számban. A 903. leltári számú darab Middeldorf szerint M. Civitale műhelyének munkája. 11 Leeuwenberg, J.: Beeldhouwkunst in het Rijksmuseum. Amsterdam 1973, cat. 168 (stukkó, Nápoly(?), 16. század közepe). Az egykor Róma, Sangiorgi Galéria darabja 50x42/47 cm, Pisani: i.m. 2002 (6. j.), 148 (szerinte replika), felirata egyébként: Salvator mundi. 12 Nem vizsgálta a kutatás Civitali Krisztus büsztjeinek azt az ikonográfiái aspektusát, hogy tartozhatott-e hozzájuk Mária ábrázolás is. Ezzel kapcsolatban érdekes feltevés Kovács, L: Matteo Civitale női mellszobrának ikonográfiájához. Szépművészeti Múzeum Közleményei 87 (1997), 159-161. 13 Ringbom, S.: Icon to Narrative. The Rise of the Dramatic Close-up in Fifteenth Century Devotional Painting. Ábo 1965, 69-71, 142. skk, a privát képről lásd ibid., 45. skk. Mellkép ablakkivágásban, ez a jellegzetes forma. Általában, főként a szobrászattal kapcsolatban foglalkozott a kérdéssel: Kecks, R. G.: Madonna und das Kind. Das häusliche Andachtsbild in Florenz des 15. Jahrhunderts. Berlin 1988.