Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 100. (Budapest, 2004)
Jacopo Zabolino freskóciklusának spoletói provenienciája
Ez utóbbi pontosítás, amely a Testvérület átköltözésére vonatkozik a S. Gregorio Minore (más néven: Sinagoga) templomba, és amelyet egy 1921-es, éppen Fausti, mint az Érseki Hivatal kancellárja által szignált dokumentum is tanúsít, 22 megnyitja az utat magánszemélyek számára, hogy megszerezzék az ingatlant. A kicsiny S. Caterina della Stelletta templomot a napóleoni felszámolások során vették köztulajdonba. Csakugyan, Spoleto 1819-es telekkönyvében, a „tulajdonosok" rubrikában a „Város" szót látjuk beírva (igaz, később törölve), ám a térképen, amelyre a telekkönyv hivatkozik, a telekkönyvi parcellát még két betű jelöli, ami az egyházi tulajdonnál volt szokásos. 23 A tulajdont később, pontosan nem tudjuk, mikor, „Aloigi Vincenzo, Ponziano, Fabrizio"-nak adták el, ekkor törölhették a „város" szót, hogy helyébe a három testvér nevét írják. 24 A fellelt információknak köszönhetően, figyelemmel kísérve a kérdéses telekparcellát Spoleto város különféle lajstromaiban, a továbbiakban is végigkövethetjük az immár változatos célokra használt templom telekkönyvi történetét. 25 Az idők során változás történt a megjelölésben. Ez kiderül egy, a 19. század második felében készített térképből, 26 ahol a kérdéses telekrészt az 1730-as számmal 22 Érdekességére való tekintettel, érdemes a dokumentumot teljes egészében idéznünk: "Spoleto Érseki Hivatalának alulírott kancellárja tanúsítom, hogy a spoletói S. Caterina testvérület alapító iratainak hiányában más, a fentnevezett Hivatal levéltárában meglévő dokumentumokból lehetett csak kideríteni, hogy ez a Testvérület távoli, de pontosan meg nem határozható korban keletkezett, mégpedig az azonos nevű templomban, amely a jelenlegi S. Filippo Neri templom mellett áll, és hogy tagjai a Testvérület bevételeiből fedezték a kultusz költségeit és fizettek egy káplánt a papi teendők ellátására. Kijelentem, hogy egy 1826. október 7-én kelt közokiratból, amely a Hivatal levéltárában levő közjegyzői okiratok 1826. évi kötetének 542-ik lapján került iktatásra, kiviláglik, hogy a mondott napon Mario Ancaiani, Spoleto érseke, a S. Caterina Testvérület rendelkezésére bocsátotta a spoletói S. Gregorio della Sinagoga (más néven: Minore) templomot, átköltöztetvén a testvérületet a használhatatlanná vált S. Caterina templomból. Az átengedés folyományaképp a Testvérület magára vállalta a S. Gregorio Minore templom újbóli használatbavételének terheit, hogy ott celebrálhasson misét minden parancsolt ünnepen és eleget tehessen a végrendeletileg kért misék celebrálásának is. Kijelentem végezetül, hogy a S. Caterina Testvérület változatlanul fedezni tartozik a kultusz költségeit, csakúgy mint a templomépület fenntartásának kiadásait stb. Kelt Spoletóban, 1921 július 14-én" Aláírás: L. FAUSTI kancellár. 23 A második iratkötegben lévő térképen, amelynek egy reprodukciója megtalálható a Spoleto Város Történeti Levéltárában - Térkép és fotógyűjtemény, 11. mappa (az eredeti a Perugiai Állami Levéltárban van) -, az egyházi ingatlanokat az ABC két betűjével különböztették meg, míg a magánszemélyek telekparcelláit számokkal jelölték. 24 Spoleto Város Történeti Levéltára, Telekkönyv, 8. sorozat, 1. sz. Spoleto Város Telekkönyve, 1819-es esztendő. Emlékeztetünk rá, hogy mint fentebb már említettük, 1848-ban Fontana az Aloigi család tulajdonaként szólt a templomról, amely akkor már pinceként funkcionált. 25 Azok után, hogy az idézett 1826-os püspöki okirat is lehetővé tette, hogy az ingatlant és a benne lévő ingóságokat felhasználja a Testvérület önmaga fenntartására, és így raktár, pince és üzlethelyiség lett belőle, könnyen eladhatóvá váltak Zabolino híres freskói is. 26 A térkép fényképét (az eredetit a perugiai Állami Levéltár őrzi) a spoletói Állami Levéltárban tanulmányoztam: Városi Történeti Levéltár, Spoleto, Térkép és fényképgyűjtemény, 11. mappa, Spoleto város térképe; 5. iratköteg.
