Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 100. (Budapest, 2004)
Jacopo Zabolino freskóciklusának spoletói provenienciája
oldalon, Carocci kérésére Steffanoni felsorolta a megelőző években végzett legfontosabb munkáit. A hosszú önreklámozásban különböző tisztítások, „festmények fáról vászonra és vakkeretre áttétele", és „falról vászonra és vakkeretre áttétele" szerepel. Utóbbiakról szólva többek közt ezt írja a restaurátor: „Egy firenzei magánszemély megbízásából 7 egy kis spoletói templomban átültettem egy Filippo Lippi által festett, 35 négyzetméter felületű boltozatot, amely középen a Megváltóval a négy evangélistát ábrázolja az életnagyságnál sokkal nagyobb méretben. Ma Buda-Pest múzeumában található". 8 Az öt freskót Steffanoni tehát Spoletóban választotta le, feltehetően a 19. század nyolcvanas éveinek vége és kilencvenes éveinek eleje között, mindenképpen 1895 előtt. 9 A bergamói „festményátültető" a freskók falról való átültetésének specialistája volt, és az Antonio Zanchitól elsajátított bevált technikával - Zanchi Giovanni Secco Suardo grófnak volt a tanítványa - a festékréteget általában fából készült vakkeretre erősített pamutvászonra vitte át. Az ilyen típusú munkára mindig megrendelés alapján, konzerválási céllal - számos alkalommal Észak-Itália Tartományi Műemlékvédő Hivatalai számára - vagy eladási szándékkal került sor. Utóbbi esetben azok a műkereskedők, akik valamely freskó vagy freskóciklus leválasztási engedélyét megszerezték, legtöbbször Steffanonit bízták meg a kivitelezéssel. Ily módon a falfestmények becses portékává váltak mohó gyűjtők vagy múzeumigazgatók számára, annál is inkább, mivel az új hordozónak, a vászonnak köszönhetően könnyen szállíthatóvá és értékesíthetővé váltak. A freskókat Steffanoni, vagy még valószínűbben az átültetést megrendelő firenzei műkereskedő, Emilio Costantini, Filippo Lippinek attribuálta. Ez az információ alátámasztja a Steffanoni által leírt freskók azonosítását a Budapesten őrzött falképekkel, hiszen amikor azok bekerültek az akkori Országos Képtárba, Lippi-meghatározással vétettek leltárba. Spoletóban, a Piazza Mentana és a Via Felice Cavallotti (egykor Via Santa Caterina) között állt egy kicsiny templom, a Santa Caterina della Stelletta: ennek az egykori boltozati freskóit nagymúltú és tekintélyes történetírói hagyomány hozta kapcsolatba éppen Lippivel. 10 7 A Szépművészeti Múzeum épülete csak 1906-ban készült el, korábban, 1871-től, a Magyar Tudományos Akadémia adott otthont gyűjteményeinek (vö. Tátrai, V.: Pittura lombarda nel Museo di Belle Arti di Budapest. Arte Lombarda 139 [2003], 162-168.) 8 Giuseppe Steffanoni iktatókönyve (A, 185), amelyet a Steffanoni család (Bergamo) magánlevéltára őriz. 9 Az 1895-ös év a terminus post quem, mivel ebben az évben kerültek a freskók a múzeumba, valószínű azonban, hogy a leválasztás korábban, a nyolcvanas évek végén történt meg. Elvileg még az sem kizárt, hogy a müveletet még ennél is korábban végezték el. Steffanoni ugyanis 1883-ban kezdte el önálló restaurátori működését. Másrészt viszont kevéssé hihető, hogy hírneve már a kezdet kezdetén annyira megszilárdult, hogy eljutott volna Közép-Itáliába. 10 A templom belső terc, amelyet, mint látni fogjuk, többször átalakítottak az idők során, ma kocsmaként szolgál. A jelenleg sárgára festett dongaboltozaton látható egy kis freskómaradvány, ennek azonban annyira rossz és átfestett az állapota, hogy még a kora sem állapítható meg egyértelműen. Egy girlandoktól körülvett angyalt ábrázol, aki kezében címert tart Krisztus monogramjával.
