Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 100. (Budapest, 2004)

Jacopo Zabolino freskóciklusának spoletói provenienciája

JACOPO ZABOLINO FRESKÓCIKLUSÁNAK SPOLETÓI PROVENIENCIÁJA A Szépművészeti Múzeum őriz a gyűjteményében öt leválasztott és vászonra átültetett freskót az Áldó Krisztus és a Négy evangélista ábrázolásával (21-25. kép), amelyek egykor egy kb. 35 négyzetméteres dongaboltozatot díszítettek. Az evangélista-figurák, amelyek úgy illeszkednek bele a gótikus keretbe, mintha mellvéd mögött helyezkednének el, írásszalagot, illetve Márk esetében könyvet tartanak kezükben, és attribútumaik is felismerhetővé teszik őket. A keretezés segít megteremteni a képi kontinuitást, és jobban elképzelhetővé teszi a freskó eredeti elhelyezkedését. Noha a Képtárba érkezve a művek Fra Filippo Lippi freskóiként

1 kerültek leltározásra, ez az attribúció ma már nem tartható. 1967-ben Pigler Andor Lorenzo da Viterbónak tulajdonította,

2 1991-ben Tátrai Vilmos a 15. század második feléből való umbriai művekként írta le őket,

3 végül Filippo Todini annak a Jacopo Zabolinónak a katalógusába sorolta be a freskókat, aki a Quattrocento második felében Spoletóban működött. Ez utóbbi attribúció stíuskritikai megalapozottságát bizonyítva látjuk, ha a Spoletótól nem messze fekvő azzanói S. Lorenzo templom „Iacobus Zabolinus" által 1488-ban festett, és Szent Sebestyénnek az evangélisták közé illesztése kivételével azonos témájú freskóival hasonlítjuk őket össze.

4 Az attribúciót illetően ugyanezen a véleményen van Bruno Toscano is.

5 A fenti, többnyire stíluskritikailag megalapozott attribúciós feltevések ellenére a freskók provenienciája és eredeti helye ismeretlen maradt, mivel a Múzeum igazgatója egy firenzei műkereskedőtől vásárolta őket,

6 akinek érdekében állhatott az eredet eltitkolása. A 19. század végén élt bergamói restaurátor, Giuseppe Steffanoni feljegyzései között rátaláltam egy általa Guido Caroccihoz, az Arte e Storia firenzei folyóirat főszerkesztőjéhez 1896-ban írt levél piszkozatára. Ebben a levélben, hat sűrűn írt 1 Pigler, A.: Katalog der Galerie Alter Meister. Budapest 1967, 394, valamint Tátrai Vilmos levélbeli közlése alapján (2003. szeptember 9). 2 Pigler: i.m. 1967, 394-395. 3 Old Masters' Gallery. A Summary Catalogue of Italian, French, Spanish and Greek Paintings. Ed. Tátrai, V. London 1991, 121-122. 1 Todini, F.: La pittura umbra dal Duecento al primo Quattrocento. Milano 1989, 335. 5 Szóbeli közlés (2004. április 26). 6 Emilio Costantiniről van szó, aki 1895-ben adta el a freskókat az Országos Képtár igazgatójának, Pulszky Károlynak (Pigler: i.m. 1967 [1. j.], 394).