Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 100. (Budapest, 2004)
Mágikus sztélé az Egyiptomi Gyűjteményből
A sztélén olvasható szövegekben utalás történik az Ozirisz mítoszra is. 63 Az „A szöveg" Hórusznak Thot isten által történő gyógyítását idézi fel. 64 A „B szöveg" a Napistenhez szóló invokációval kezdődik („aggastyán, aki megfiatalodik az ő idejében"): közreműködését kérik a vizek ártó állatait (krokodilok) megszemélyesítő Nehaher elűzésére. Ez utóbbi a „vízen lévő" Ozirisz 65 testének inegritását veszélyezteti. A második részben a „trónján ülő" Hórusz 66 diadalmaskodik a vizekben élő veszélyes állatok felett. A különböző méretű Hórusz táblák 67 képeinek és szövegeinek koherens egysége önmagában is elegendő lehetett volna a remélt mágikus oltalom biztosításához. A képek látványa elriasztotta volna (Bész), illetve ártalmatlanná tehette volna (Hórusz) a veszélyes állatokat. A szövegek elolvasása és elmondása hatékony módszer lehetett volna az állatok által képviselt veszélyek mágikus elhárításához. E módszer megvalósítása azonban komoly akadályba ütközött: a hieroglif szövegek elolvasásának tudománya kevesek kiváltsága volt, a korabeli Egyiptom lakóinak többsége nem rendelkezett ezzel a képességgel. 68 Olyan egyszerű eljárást találtak tehát, amely mindenki számára hozzáférhető volt: a víz alkalmazását. A tábla teljes felületére öntött víz magába szívta az ábrázolások és a szövegek mágikus erejét. A remélt eredmény eléréséhez elegendő volt meginni ezt a vizet, melyet egy edényben gyűjtöttek össze. Az eljárás jól nyomon követhető a Kairói Múzeum egyik emlékén. 69 A sztélé egy nagyméretű, négyszögalapú talapzaton áll. A talapzat felső síkján vájat fut körbe, amely egy ovális alakú kis medencébe torkollik. A sztélére öntött víz a vájaton át a kis medencébe ömlött, ahonnan könnyen kimeríthető volt. 70 A kisméretű táblákat egyszerűen egy vizet tartalmazó edénybe tették. 71 Egyes esetekben, a Lásd 17. j. Metternich sztélé, 101-125. sor. Metternich sztélé, 38-48. sor; Diod. Bibliothéké I. 22; Plut. De Isidé et Osiride. 13, 18. Lásd 40. j. 4-5 cm-től 83,5 cm-ig terjedő magasságú példányok is előfordulnak, lásd Ritner: i.m. 1989 (14. j.); Sternberg-el Hotabi: i.m. 1999 (2. j.), I, 10-12. skk. A lakosságnak kb. 1 %-a ismerhette a hieroglif írást; lásd Baines, J. - Eyre, C: Four Notes on Literacy. GM 61 (1983), 65-96. A hieroglifák ismeretének hiánya a Hórusz táblák készítői körében sem volt ritka, lásd Sternberg-el Hotabi: in CdE 69, Fasc. 138 (1994), 218-248. Kairó CG 9402: Daressy: i.m. 1903 (11. j.), 10-11, pl. II—III; lásd Lacau: i.m. 1921-1922 (15. j.), 195-201, pl. XVI. Ugyanez a megoldás a „gyógyító szobrok"-nál is előfordul, lásd Lacau: i.m. 1921- 1922 (15. j.), 191-194, pl. XV (Kairó JdE 46341). A Louvre „gyógyító szobrán" (E. 10777) a következő felirat olvasható a szív fölött: „Az az ember, aki megissza ezt a vizet, add, hogy szíve, amely itt van, mellkasa, amely itt van, megerősödjék e mágikus védelem által, melyet megszerzett. A méreg nem hatol be szívébe, amely itt van, nem égeti mellkasát, amely itt van, mert Hórusz a neve és az atyja neve Ozirisz", skk. Lásd Andreu, G. - Rutschowskaya, M-H. - Ziegler, Chr.: L'Egypte ancienne au Musée du Louvre. Paris 1997, 204. A denderai „szanatórium"-ban a „páciensek" megfürödtek a mágikus szobrokról lecsurgó vízben, lásd Daumas, F.: Dendéra et le temple d'Hathor. RAPH 29. IFAO. Le Caire 1969, 79-81. Egyébként a sztélék, illetve szobrok simogatásától is a tárgyak mágikus hatásának fokozódását remélték, lásd Lacau: i.m. 1921- 22 (15. j.), 194-195; Satzinger: i.m. 1987 (15. j.), 199 és 15. j.; Kákosy: i.m. 1999 (15. j.), 16. skk. A mágikus védelem megszerzése egy folyadék elfogyasztása útján már sokkal régebbi időkből is ismert, lásd De Buc: i.m. 1938 (45. j.), 345 g-i (= Spell 341); Ritner: i.m. 1989 (14. j.), 107.
