Csornay Boldizsár - Dobos Zsuzsa - Varga Ágota - Zakariás János szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 99. (Budapest, 2003)

A 2003. ESZTENDŐ - KIÁLLÍTÁSOK

tető a bejárati csarnokon kívül öt csarnokot közel kétszer olyan magasra, a három belső „udvart" pedig még az előbbieknél is magasabb boltozatokkal készíttetett el. Kevés fénykép maradt arról az állapotról, amikor a közel 5000 m

2 alapterületű magasföldszinti csarnokok még üresen álltak. Az első világháború idejéig tervszerűen összegyűjtött egyik legnagyobb európai szobormásolat-gyűjteményt ezekben a terekben állították ki, az üresen hagyott Márvány-, és Barokk Csarnok (eredeti nevén Udvar) kivételével, ahová nem akadt odaillő másolat. Ez utóbbiban 1916 és 1999 között időszaki kiállításokat rendeztek, és az egyik árkádsora alatt raktárt alakítottak ki. A Márvány Csarnokot először az 1920-as években, az olasz freskók egy részével díszítették. A második világháború idején, 1944-45-ben a gipszmásolat-gyűjtemény (főleg beázások és fagyok miatt) súlyos károkat szenvedett. A háború után egyre inkább bebizonyosodott, hogy a teljes egészében restaurálandó gipszegyüttes kezelése (több vonatrakomány tömegű anyag) különváló program az eredeti művek gyűjteményeinek gondozásától. Az előbb-utóbb kialakítandó másolatmúzeum tervét is leírtuk már, de ez eddig nem talált visszhangra. Anélkül, hogy elhanyagolható lenne a másolatok jó sorsának, helyreállításának és élményszerű bemutatásának kérdése és megoldása, a Múzeumot egyelőre elsősorban a saját tulajdonú eredeti alkotások konzerválása, restaurálása és korszerű kiállítása kötelezi. E célból készültek a Kulturális Minisztériummal (majd a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumával) és az Országos Műemléki Hivatallal a mindjárt 100 éves épület helyreállítási és szükségszerű bővítési tervei és ezek eddigi megvalósítása. A rekonstrukciónak, a Múzeum korszerű és időszaki feladatainak, a restaurálásoknak és gyűjtési politikának, a közművelődésnek és tudományos tevékenységnek kérdés-kötegében kardinális ponttá vált, maradt és még lesz is az, hogy eredeti művekkel berendezhetők-e magas színvonalon a legnagyobb csarnokok is. Az utólagosan, a második világháború után kialakult Antik Osztálynak jutott az a kicsiből jelentőssé vált Dávid szerep, amely során kiállításaival bizonyította, hogy lehet ilyen megoldás. Az Olympia Csarnok egykori elegáns boltívének helyén a háborús rekonstrukció során kialakított lapos födémmel lezárt térben hatásosan valósult meg a gyűjtemény java részének minden tekintetben korszerű felvonultatása. Ezt a példát követte az 1990-es években fokozatosan kiegészített 19. századi francia-osztrák-német és nemzetközi kép- és szoborkiállítás az épület szimmetriatengelyének másik felén lévő Pergamon, illetve Ión Csarnokban, valamint a Régi Képtár és a Régi Szobor Gyűjtemény 16. századi olasz együttese a Reneszánsz Csarnokban (amely még helyenként bővülni fog a tervek szerint, a restaurálásoktól függően). Különös és hosszú szülés a története a Barokk Csarnok mostani formájának. A Múzeum városligeti szárnyának teljes újjáépítésével először vált lehetővé, hogy a csarnok teljes terében lehessen kiállítást rendezni.

1 Egy újabb rendezésnek merőben újszerűnek kellett lennie és ugyanakkor kompromisszumot is tartalmaznia: nem A Barokk Csarnokban a korábbi, az itáliai seicento művészetét bemutató kiállítást Szigethi Ágnes rendezte, a kiállításhoz kapcsolódó teremvezetőt 2002-ben jelentette meg.